Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Credo quia absurdum – Hiszek, mert értelmetlen, abszurdum. Tertulliánusz mondása, melyet Augusztinusznak tulajdonítanak furcsa módon. Volt alkalmam elolvasni az egész szövegkörnyezetet. Tertulliánusz nagy rétor volt, tudta csavarintani a szavakat. Természetesen nem az értelmetlenség apologétája volt ő, hanem ókori hosszas levezetésben körülbelül ezt mondta: ha az Evangélium valami mindennapi jó vagy, mert szeretsz, mert jó vagyok, tehát én is szeretlek történetről beszélne, nem érdemelme hitelt; de mivel egy teljesen önzetlen, nem kiérdemelt szeretetről beszél, megéri, hogy elfogadjam. Semmi értelme, hogy Jézus az őt megfeszítő primitív barbárokért imádkozzon, de ezt teszi. Ezért hitelre érdemes a Róla szóló beszámoló.
Jób története jut erről eszembe. A legdrámaibb valaha papírra vetett történet. A miértek kavalkádja; az egethasító fájdalomkiáltásra ráfekvő csend.
Jób szenved, és nem tudja, miért. Mi tudjuk, hogy ő egy amolyan univerzális fogadás alanya: hűséges marad-e a nyomorúságban is vagy nem. Isten becsülete függ a szerencsétlen ember helytállásától. Fura helyzet: mi olvastuk Jób könyvét, Jób nem ismeri Jób könyvét. Ezért az ő szenvedését megsokszorozza a bizonytalanság, az értetlenség.
Beavatási dráma Jób könyve. A végén megtisztulva, megerősödve jön ki, győzedelmesen. De a kérdéseire nem kap választ! És itt van az, ahol az ézsaiási idézethez kell folyamodnunk. Jób úgy kap választ, hogy egyetlen konkrét kérdésre sem kap választ.
A hamis barátai, azok kételyek nélkül, talán a maguk módján boldogan élik napjaikat. Ők mindenre tudnak válaszolni. És elvárják, hogy az ők gyalogos logikája szerint forogjon a földgolyóbis, és maga a Teremtő is csak rábólintson. Mert ők semmit sem értenek. Vakond-emberek, akik, ha ismerik tíz négyzetméteren a földalatti labirintusokat és a legjobb kukaclelőhelyeket, úgy gondolják, mindent értenek.
Dehogy értenek.
Jób eközben mondja, dacosan, de mégis tisztelettel az ő fájdalmát és igazát. Nem logikai, nem etikai igazát, hanem a csakazértis hűséges ember igazát. Látszatra maga Az Úr Isten is rátesz egy lapáttal a nyomorúságára. Mert válasz helyett maga elé állítja a szerencsétlen Jóbot, és mint egy pótvizsgázó diákot, kikérdezi. Tudsz-e fizikát? Akkor beszélj a vízről, a fagyról! A meteorológiát érted? Magyarázd el az évszakokat, a havazást. Na jó, inkább egy kis biológia: hogy is van a kőszáli kecske, a leviatán stb…
És Jób hallgat, majd győzedelmesen felkiált: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak”. Néma kiáltás. Dehogy látta ő a Láthatatlant. De megszületett a belső látása. Pilinszky mondja Van Gogh imájában:
„Csatavesztés a földeken.
Honfoglalás a levegőben.
Madarak, nap és megint madarak.
Estére mi marad belőlem?
Estére csak a lámpasor,
a sárga vályogfal ragyog,
s a kert alól, a fákon át,
mint gyertyasor, az ablakok;
hol én is laktam, s nem lakom,
a ház, hol éltem, és nem élek,
a tető, amely betakart.
Istenem, betakartál régen.”
Abszurdum egy: tudó lesz az, aki egyetlen kérdésére sem kapott választ. Abszurdum kettő: a nagyokos kioktató barátokon csak a váltságáldozat segít, hogy legalább hallgatni tanuljanak meg. És ki mutatja be ezt az áldozatot? Az ő áldozatuk, Jób. És mindez Jézus önnön-áldozatát árnyékolja elő.
Megáll az ész! Nem baj. Ilyenkor annál inkább működik Isten mindent meghaladó logikája. Miért szeret Isten? Csak. Mert ez a lényege.
P.S. Olvassatok, szeretteim, olvassatok.
Zubreczky Antal