Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Sepsiszentgyörgy sokat köszönhet Kós Károlynak

Sepsiszentgyörgy sokat köszönhet Kós Károlynak Kultúra

Ha Kós Károlyról szólunk, már pedig szólanunk kell, akkor mindenképp számunkra az elsődlegesen kiemelendő, vele kapcsolatos mondanivalónk a sepsiszentgyörgyi kötődéseihez fűződik. A születése kerek évfordulója ppropóján megfogalmazott gondolataim elsősorban arra vonatkoznak, hogy mit is jelentett számomra, számunkra kapcsolatba lépni vele, szobrot állítani emlékére, iskolát úgy alapítani, hogy természetes legyen az ő nevének felvétele a tanintézet megnevezésére.

Hirdetés
Hirdetés

A név kötelez, szokták, szoktuk hangsúlyozni, s hogy mennyire tett eleget ennek az elvárásnak az alig huszonöt évesen megbuk(tat)ott iskola, az eldől a jövőben. Az elnevezés még ott díszeleg a főbejárat felett, szobra csodás mosollyal fogadja most is a nagyon ritkán arra tévedőket, s a szobor alkotója talán éppen erre az alkotására a legbüszkébb, jogosan, mert sikerült a már idős mestert a ráncok közé úgy beleálmodni, hogy a néző, érdeklődő meglássa benne a legelkötelezettebb erdélyi szellemet.

Igen, szólnunk kell róla most is, máskor is, jelenleg éppen azért, mert nemrég léptünk át születésének 135. évfordulóján (Temesváron született 1883. december 16-án, elhunyt Kolozsváron 1977. augusztus 24-én), illik tehát legalább emlékeztetni az őt tisztelőket, hogy amit ő akart, az ma is foglalkoztatja a transzilván elméket, s az általa megálmodott és leheletnyi időre megalkotott Kalotaszeg Köztársaság egyik előjele volt az elkövetkező évek, évtizedek, de az is lehet, évszázadok jelképeinek.

Azt tudjuk, hogy ő írta a legszebb regényt István királyról, az országépítőről, és amiket ő cselekedett, azok mind azt sugallják, hogy országépítő volt maga is, olyan körülmények közepette, amikor az éles elmék és nemes eszmék ideje jött el, s nem a fegyvereknek kellett dönteniük a sorsfordulókról. Persze, neki, a békés alkotónak, az Erdélybe magyarjai közé visszatérő közösségépítőnek el kellett viselnie a gyilkos fegyverek fenyegetését is azok részéről, akikkel a barátságot, a megértést, az együttélés rózsáit próbálta meggyökereztetni.

Amikor 1944 őszén sztánai otthonából elűzték a környékbeli románok, Kolozsvárra menekült, ennek dacára mégsem tagadta meg addigi békés szándékait, s lett továbbra is, a megváltozott és az előzőeknél is kedvezőtlenebb körülmények között a kiáltó szó hirdetője, a jövőt építeni óhajtó emberek szószólója íróként, tanárként, képzőművészként, irodalomszervezőként, könyvillusztrátorként, politikusként.

Sepsiszentgyörgy sokat köszönhet neki, hisz büszkén hirdetjük, hogy Budapest után ide tervezte a legtöbb épületet, amelyek közül jó pár fel is épült, s a város megbecsült emlékei közé tartoznak. Persze, szólnunk kellene mindarról, amit neki köszönhet az erdélyi közgondolkozás, az erdélyi irodalom és képzőművészet, hiszen az anyagi kultúra és a társadalomnéprajz valamennyi területére nem csupán bekukkintott, hanem maradandót hozott létre. És ezekkel nap mint nap találkozunk…

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás