Ember, ember, december…

Én mondom nektek, hogy mára még a december is megváltozott, semmi sem a régi. Mindenki csak a mában él, nem táplálkozik senki a múltból, pedig az az alapja a jelennek, építője a jövőnek. Na, én bízom benne, hogy lesz változás, nem hiszem el, hogy kihalt az emberekből a lélek…

Szeretném azt hinni, hogy szavaim elgondolkodtatnak és cselekvésre bírnak, mert úgy gondolom, hogy figyelsz rám, hiszen embertársad vagyok, egy hajón lebegünk, az Élet hajóján, ahol a becsület, tisztesség és segítőkészség kormányoz, mert ha nem, akkor átveszi a vezetést a megbízhatatlanság, korrupció és az önteltség. Ja, hogy már átvette, mondod te, aki hagytad, hallgatsz te, aki tudod, hogy a hallgatás beleegyezés, szidsz te, aki semmit se teszel ellene. Hagyjuk, irreálisan gondolkodó világot élünk, ahol a párhuzamos kapcsolatok és a felszínes, szétszórt gondolkodás a menő, miközben most a szeretet és az újjászületés hónapjában tombol a reklámszeretet, kirakós boldogság, agymosás ,fantaszta kapcsolatok bemutatója egy-egy show műsorban. Nem lelkesedek a most nemzedék ifjúságáért, mert túlzó és csapongó életükben mélységet, kultúrájukban, filozófiájukban felszínességet és önzést látok. Mi meg hagyjuk, mert ez van.

Te aki olvasod soraimat, ha nyílt, becsületes és törvénytisztelő ember vagy, miért nem mondod el az Élet hajójának szabályait, hiszen felültél rá, és tudod, hogy a kitartást kiszorították az tat szélére… Hiába van szeretet, hit és remény, ha nincs kitartás, csak pillanatnyi örömeink rabjai leszünk, és ezt mások ki is használják. Ne neveld erre a lelkeket! Teremts békét, és adj hitet, hogy rájöjjenek arra, hogy nem csak karácsonykor kell szeretni, hanem egész életen át, addig, amíg lebegünk az Élet nevű hajónkkal a Remény tengerén, míg elérjük az Örökkévalóság óceánját! Addig is kísérjen benneteket a kitartás!

Csákány Zsuzsanna