Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nemcsak Romániában növekszik a belpolitikai feszültség az idén esedékes két demokratikus megmérettetés, az európai parlamenti és az államfőválasztás közeledtével. De míg itthon többnyire a médiában, illetve kis jóindulattal szólva a jog és az alkotmány által kijelölt játékszabályok szerint zajlik a birkózás a politikai pártok és a hatalmi ágak képviselői között, addig Nyugat-Európában a hatalom logikájának áldozó participatív szembenállás már kiszabadulni látszik a békés versengés jelentette keretekből. Így például Macron elnök Franciaországában a szociális feszültség kiömlött az utcákra, melegágyává válva a polgárháborús időket idéző nyílt erőszaknak. És bár az Egyesült Királyságban is durvul, szerencsére egyelőre csak a diskurzus szintjén a szembenálló felek verbális eszköztára, a politikai konfrontáció legsúlyosabb és legrosszabb példáját éppen Európa vezető államában, Németországban sikerült felmutatni, ahol Brémában néhány napja ismeretlen tettesek, politikai indíttatásból félholtra vertek egy, a szélsőjobboldaliként számon tartott Alternatíva Németországnak (AfD) színeiben megválasztott szövetségi parlamenti képviselőt.
Ennek ellenére az legalább még biztató, hogy függetlenül attól, hogy ki és milyen értelmezését adja ezeknek a történéseknek és eseményeknek, hogy milyen magyarázattal próbálja racionalizálni, logikussá tenni, értelmezni és értelmessé tenni az eseménysort, nagyjából minden komolyan vehető és felelős szereplő elítéli a politikai motivációjú erőszakot: legyen szó az úgynevezett „legitim népharagról”, osztály- vagy más, politikai csoportidentitásokból táplálkozó ellentétről, ideológiai természetű konfliktusról. Az írott és szóbeli nyilvánosságban a politikai kultúra és viselkedés e deviáns mintázatait mindenki elutasítja és elítéli.
És jól van ez így, mert magyarázzanak bele bármit, legyen akármi is a tétje, mobilizációs felhajtóereje a közhatalom újraosztását biztosító demokratikus választási procedúrának, a pofozkodás még mindig nem esik a szabad véleménynyilvánítás oltalma alá. Sem egyénileg, sem csoportosan elkövetve. Főleg Európában nem, a modern demokratikus kormányzati formák őslaboratóriumában.
Pozsony János Csaba