Számvetés és jövőbe tekintés – interjú Vargha Mihály múzeumigazgatóval

Sikerekről és meghiúsult álmokról, tervekről, kilátásokról és felmerülő gondokról faggattuk Vargha Mihályt, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetőjét, immár hagyományossá vált év eleji beszélgetésünk alkalmából. A kérdéseinkre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy egy nehézségekkel tűzdelt, azonban megvalósításokban gazdag év elé néz Háromszék egyik fontos kulturális intézménye.

– Igazgató úr, egy nyertes uniós pályázattal a tarsolyukban az elmúlt esztendőben megkezdhették volna a Székely Nemzeti Múzeum átalakítását és felújítását. Mi az oka, hogy ez elmaradt?

– A nehézkes, nem megfelelő, Bukarest központú közbeszerzési törvény, amely ráadásul olyan feltételeket támaszt, aminek nagyon kevés cég tud megfelelni. Így a részletes kivitelezési terv elkészítésére a tulajdonos, vagyis a megyei tanács három kiírása után sem volt jelentkező.

– A megújítását és megújulást célzó folyamatban melyek az önökre háruló feladatok?

– Az elképzeléseink felvázolása, ami meg is történt, a ránk bízott kulturális kincsek megfelelő elköltöztetése, szakszerű, valamint biztonságos tárolása és az intézmény működésének biztosítása.

– A munkálatok elvégzésére megszabott időkeret túllépése esetén fennáll-e az elnyert összeg visszavonásának veszélye?

– Fennáll, de reménykedünk, hogy a jelenlegi csúszás ellenére tartani tudjuk a határidőt, és erre nem kerül sor. A már említett gondok miatt ugyanis kezdeti késés más múzeumok esetében is előfordult, de végül ezt sikerült lefaragni, és nem a minőség rovására.

– Az el- és szétköltözés okoz-e majd működésbeli nehézségeket?

– Természetesen, de ezek áthidalhatók, hiszen a polgármesteri hivatal a városközpontban számunkra két olyan épületet is biztosít, ahol a rendezvényeinknek is otthont nyújtó kiállítótereket alakíthatunk ki. A munkálatok megkezdése után sem szűnünk meg kiállításokat szervezni tehát, és a tudományra, művészetre áhítozó közönséget újabb lélekemelő eseményekkel tudjuk megörvendeztetni ideiglenes székházunkban is!

– Az elmúlt esztendőben állt-e be valamilyen változás az intézmény tevékenységében?

– Igen, mert végre az anyaországban is sikerült színre lépnünk. Augusztus közepén például a budapesti Vigadóban megnyitottuk a képzőművészeti gyűjteményünk legkiválóbb nyolcvan műtárgyát bemutató Panteon című kiállítást, amelynek közel 3.500 látogatója volt. A Pécsi Tudományegyetemen Kós Károly világa 1907–1914 című pannókiállításunkkal értünk el nagy sikert. A megnyitóját színesebbé tevő konferencián pedig a Székely Nemzeti Múzeum jelenéről és jövőjéről is beszélhettünk az érdeklődők népes seregének. Ráadásul ez a tárlatunk a Külhoni Magyarságért Alapítvány jóvoltából a jövő év folyamán Muravidékre és Horvátországba is továbbvándorol.

– Fontos fegyvertényként könyvelhetjük el Benczédi Székely Están Chronikájának ünnepélyes budapesti visszaszolgáltatását is…

– Számunkra ez egy felemelő és energiaforrásként szolgáló esemény volt, mert a II. világháború poklából csodával határos módon megmenekülő Chronika elődeinknek az újrakezdésbe vetett töretlen hitét jelképezi. Ez alkalomból, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár termeiben egy stúdió kiállításunk is helyet kapott. Mindezek után elhatároztuk, hogy a küszöbön álló felújítási munkálatok alatt folytatjuk magyarországi megismertetésünket. Annál is inkább, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján erre igény mutatkozik. Ezért Lészen ágyú címmel Budapesten és Szegeden is kiállítást szervezünk, ezzel alkalmat teremtvén az ottani érdeklődőknek a témához kapcsolódó műtárgyaink, köztük Gábor Áron ágyújának, valamint Bem nyomdájának a megtekintésére.

– Végezetül egy fontos kérdést szeretnénk tisztázni. Miként gyarapíthatja kincsestárát a múzeum?

– Ennek három módja van. Adományozás, vásárlás és régészeti feltárás.

– Mit kell tennie az adományozónak?

– Jelentkezzen a titkárságon, és hozza magával az erre szánt tárgyat, illetve ha ez nem lehetséges, akkor hagyjon itt fényképet róla. Néhány napon belül szakértőink beazonosítják, valamint felértékelik, és ennek függvényében eldöntjük, hogy elfogadjuk vagy sem a felajánlást. A gyűjteményünket gyarapítók nevét feljegyzik az utókor számára, díszoklevelet kapnak, és 3 évig családjukkal együtt ingyen léphetnek be a múzeumba.