Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Száraz Miklós György affinitása a székely nép iránt nem új keletű, hanem gyerekkorából ered, előbb szüleivel, később már barátaival barangolta be Erdélyt. „A székelyeket kistálcán nyújtották át a szüleim, apámnak (Száraz György Kossuth-díjas író, drámaíró – szerk. megj.) kiterjedt székely baráti köre volt, elég csak Lászlóffy Aladár vagy nagygalambfalvi Kányádi Sándor nevét említenem. A kádári Magyarországról jövő gyereknek Székelyföld hihetetlenül színes, festői és markáns volt, például harisnyás férfiak kijönnek egy csoportban a templomból, egy másik csoportban az asszonyok, ilyet én még nem láttam” – mesélte a bemutatókörút kézdivásárhelyi állomásán.
Az író hangsúlyozta, kamaszként nem Nyugatra vágyott, hanem Erdélybe, Felvidékre, stoppal, szekérrel, tutajjal, tehervagonnal járta be a vidéket, szénakazalban, templomban, kápolna padlásán aludva életre szóló élményeket szerzett, ezek hatására fogalmazódott meg benne, hogy Erdélyről szóló regényt kell írnia. A regény még várat magára, helyette sajátos hangvételű ismeretterjesztő mű készült, amelyben elsősorban a székelység természetét, szokásait, milyenségét igyekszik megragadni. „Azt tudom szeretni a székelyekben, hogy pont olyanok, mint mi, csak, ha jobbak, jobbak, ha rosszabbak, rosszabbak” – jelentette ki.
A kötetet bemutató Sántha Attila költő szerint a mű jelentősége abban áll, hogy noha történész, régész és levéltáros múlttal rendelkezik, de mégis íróként nyúl a témához, és ezért előbányászhat olyan témákat, amelyeket a szakember konkrét bizonyítékok hiányában nem tehet meg. (Az íróval készült interjúnkat későbbi lapszámunkban olvashatják.)