Két angyali hang

Boldogan csicsergő operettekben hallhattuk, de a mai, dübörgő, nehezen elviselhető könnyűzenében is ott a megállapítás, hogy csodák ma nincsenek. Az én sajátos derűlátásomban ezt néha úgy fordítom élőre, hogy nincsenek csodák, mert ma már minden megtörténhet. Mert csak alig pillantott szét maga körül a 21. század, máris elképesztő, hihetetlen, véres, égés szagú útleveleket hamisított a képünkbe: nesztek, vegyétek és egyétek, az anyátok…

Vannak csodák egy-egy életen belül is. Alig néhány hónapja kerültem szemtől szembe eggyel. Még csak nem is kellett elmennem érte Hollandiába; barátomat kíséri áldásom, hogy átküldte a világhálón a gépemre.

Kilencéves kislány énekelt egy tehetségkutató versenyen, Amira Willighagen. Szépségét meg sem próbálom leírni. Operaáriákat, az Áve Mariát, más világszámokat énekelt, oly csodásan, hogy az első másodpercekben mind a közönség, mind a bíráló világsztárok arcukhoz kaptak: mi ez? Honnan szállt ez a csodás tehetség eléjük, elénk?

Amira velem maradt.

És a minap a Román Televízió hívta föl a világ figyelmét hasonló tehetségű, 14 éves, csodaszép arcú és hangú kislányra. Lorelai Moșneguțu a neve. Még van annyi hely a szívemben, lelkemben, hogy Amira és unokáim mellett elférjen szeretetben. Csak az a gond, hogy Amira Willighagen holland kislányt örömünkben könnyezve, boldogan csodálva hallgattuk és hallgattam ma is. A román tündérkét zokogva. Ugyanis szegénykének nincsenek karjai. Lábai is csökevényesek.

Láttam őt, amint lábujjakkal (!) zongorázta, kísérte a dalt, amelyet álomszépen énekelt. A csodák lehajoltak hozzánk, bíztak bennünk, hogy fölemelkedünk életmagasságba.

A román csodalány úgy született. A tegnap boldogan nézte, hogy záporosan sír a közönség, mindazon lelkek, akik látják őt.

A holland Amira neve mellé írtam egykor, akkor: az is megszépül, aki róla beszél. Lorelai a maga szépségével, hangjával, boldogságával mintegy vigasztalta mindazokat, akik soha, egész életükben nem felejtik el őt. Nevelő anyjára, Viorica Pârvanra ugyanannyiszor gondolhatunk szeretettel, hogy fölnevelte két hónapos korától. Lorelainak nincsenek kezei, karjai. Örömkönnyeit is más töröli szerényen áradó élete innenső partján.