A Székely Hadosztály története

A cselekvő hazaszeretet, halált megvető bátorság és a lehetetlent is megkísérlő konok elszántság örök példájaként maradt fenn a Székely Hadosztály emlékezete a magyar nemzet tudatában. Megalakulásuk körülményeiről, állományának összetételéről és harci tevékenységéről azonban szégyenletesen keveset tudtunk. Éppen ezért üdvözlendő, hogy 2018-ban megjelenhetett a történetét feldolgozó könyv immár második, bővített kiadása is.

A kötetet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban mutatták be a Székely Hadosztály létrehozásának 100. évfordulóján. Amint azt a szerzőpáros egyike, Gottfried Barna történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának munkatársa hozzászólásából kiderült, ő személy szerint 2004-ben kezdte feltárni a Székely Hadosztály történetét. A kutatásnak azonban nem Nyíregyházán, hanem Veszprémben fogott hozzá, ugyanis az itteni levéltárban tárolták Kratochvil Károly parancsnok iratanyagát. Az elért eredményekről beszámoló írásait elsőként a Székelyföld közölte, a teljes anyagot magába foglaló kötet megjelenését (Tortoma Könyviadó, 2011) Kovászna és Veszprém megye tanácsa támogatta. Dr. Nagy Szabolcs történész-jogásztól megtudtuk, könyv hadtörténeti vonatkozású fejezeteit Gottfried Barna írta, a parancsnokkal kapcsolatosakat jómaga.

A második, bővített kiadás a csíkszeredai Gutenberg Kiadónál jelent meg. Fellapozva jólesően állapíthatjuk meg, hogy a tetszetős külsejű, keménykötésű kötet lapjain múltunknak egy dicsőséges fejezete elevenedik meg, korabeli fényképekkel és dokumentumokkal gazdagon illusztrálva. „Elfeledett arcok és történetek tárulnak elénk e könyv lapjain. Krónikásai egy olyan kornak, amelynek változásai máig ható traumát okoztak a nemzet életében. A szereplők és az általuk bekövetkezett események mégis olyan egyetemes értékeket hordoznak, amelyek átívelnek téren és időn: az élni akarás, a küzdeni tudás és a lehetetlen legyőzésébe vetett hit kincsét. Példát adtak hazaszeretetből és elszántságból, erkölcsi táptalajt nyújtottak mindazoknak, akik nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba” – írja Illésfalvi Péter hadtörténész az Előszóban.

A román irredentizmus történetének vázlata és Székelyföld állapota a 1918-as megszállás előtt címet viselő első fejezetben Nagy Szabolcs így fogalmaz: „A dualista állam háborús veresége következtében, a majdani utódállamok lehetőséget nyertek arra, hogy ilyen-olyan indokok alapján az újonnan létrejött, független magyar állam minél nagyobb szeletét hasítsák ki nemzeteik számára.” A továbbiakban pedig Márton Áron püspököt idézve rávilágít ennek egyik, bennünk rejlő okára is. „Erdélyt nem a román hadsereg és nem az Antant, hanem a termékeny román anyák vették el és a meddő magyar anyák veszítették el.”