Gondolatok a konyhában – Céklakrém

Néhanapján még próbálkoztam különféle gyári felvágott vásárlásával, de mondanom sem kell, az állag nem javult, hanem rohamosan romlott, pont mint kisvárosunk járófelületei.

Igencsak gondolkodóba kellene esnem, ha a legjárhatatlanabbért járó díjat kellene kiosztanom, ugyanis naponta tűnnek fel újabb, kráterszerű gödrök, de talán mégiscsak a tavaly javított (foltozott) útszakasz győzne, melyen már csak azért sem lepődöm meg, mert saját szemmel követhettem azt a munkafolyamatot, ahol az alkoholszint és az inkompetencia karöltve dolgozott.

Vissztérve a felvágottakra, véglegesen akkor mondtam le róluk, mikor egy nagyobb, családi eseményre vásárolt adagban, a hatféle nevű és formájú hentesáru teljesen megegyező ízzel rendelkezett. Ráadásul, nem is egy bevásárlóközpont polcairól szedegettem le őket! Azóta reggelire, vacsorára igyekszem kenyérre kenhető kencéket előállítani, ezért igencsak örültem, mikor az alábbi receptre bukkantam. Mutatós is, finom is, akár ünnepi asztalokon is megállja helyét. Alapja az általam legegészségesebbnek ítélt vörös zöldségek egyike, a cékla (1 közepes, főtt darab). Társul még hozzá 15 dkg feta sajt, 1 kis fej vöröshagyma, 2 dl tejföl (vagy natúr joghurt), 1 gerezd fokhagyma és 1 kávéskanál darált köménymag. Reszelünk, kavarunk, fogyasztunk, majd elpilledve, boldogan emésztünk.

SzakÁ(rus) Cs(illa)