Szeszélyesnek nevelnek, vagy önállóságukat alapozzák?

E rovatunkban a Pro Nobis családsegítő egyesület nagy tapasztalattal rendelkező családterapeutái, Balázs Réka és Papp Adolf válaszolnak az Önök által feltett kérdésekre. Leveleiket, melyeket maximális diszkrécióval kezelnek, továbbra is várják az office.pronobis@gmail.com emailcímre. Ezúttal Balázs Réka felel a kérdezőnek.

Anyósom örökké szekál, hogy túl engedékeny vagyok a gyermekeimmel, mert választási lehetőséget adok nekik, hogy reggel azt egyenek, amit kívánnak, vagy azt a ruhát, nadrágot, zoknit vegyék fel, amit szeretnének, még ha ez azt is jelenti, hogy olykor a második-harmadik változat a nyerő. Én úgy gondolom, az önállóságukat és a döntési képességüket alapozom meg, ő úgy gondolja, így válogatósak és szeszélyesek lesznek a gyermekeim. Kinek van igaza?

Kedves Kérdező! Mikor a kérdést olvastam, elgondolkodtam, hogy a meny és anyós közti csatákban néha fontosabbá válik az, hogy kinek van igaza, mint maga a megoldás. Pedig lehet hogy mindenkinek igaza van, és ha más formában hangzana el a vélemény, akkor sokat tanulhatnának egymástól. Ebben az esetben is tulajdonképpen a mértéken múlik az, hogy mikor járunk el helyesen. Amikor Ön a reggelinél vagy a ruhák kiválasztásában választási lehetőséget ad a gyerekeinek, tudatosan teszi ezt, ahogyan ezt le is írta. Annyit tennék még hozzá, hogy ha két, három dolog közül kell választaniuk (főleg a kisgyerekeknek – és erre már este sor kerül), akkor sokkal gördülékenyebben zajlanak a reggelek. Ha kitárjuk a szekrényajtót egy álmos, alig felébredt gyereknek és választania kell, nagyon összezavarodhat, viselkedése szeszélyessé válik. Lehet hogy anyósa tanúja volt ilyen jelenetnek és abból gondolta, hogy Ön nem helyesen jár el. Természetesen ez is gyerekfüggő.

Azt hogy „mit kívánnak a gyerekek”, nem tudom pontosan hogyan érti, Gondolom abban egyetértünk, hogy itt fontos határokat szabni nekik, pontosan meghatározva, hogy milyen ételek közül választhatnak. Tanítóként is az a tapasztalatom, hogy ha a gyereket bevonják a tízórai kiválasztásába, elkészítésébe, sokkal szívesebben elfogyasztják. Sokszor voltam tanúja viszont annak is, hogy az egész család programja borult, mert a gyerek nem tudott választani, meghaladta a helyzet és a szülők nem vették a jelzést, hogy nekik kell dönteni.

Hiszek abban, hogy ha anyósa látja, hogy gyermekei kiegyensúlyozottak, azt is belátja, hogy a választás módszerének alkalmazása nem kényeztetés, hanem felelősségre nevelés. Ha viszont gyermekei túlzásokba esnek, akkor Ön gyakrabban vállalja át ezt a terhet és tartson ki döntése mellett.