Nem volt diadalmenet a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása, de ma boldog lenne Csereyné Zathureczky Emília
A Székely Nemzeti Múzeumban az alapító, Csereyné Zathurecky Emilia tiszteletére nyíl...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Dr. Bakk Miklós, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense, a szerző beszélgetőtársa „magamentő beszédében” kifejtette, kezdetben vacillált, vajon a politikai tudományok oktatójaként miért kérte fel egy irodalomtörténész arra, hogy ő mutassa be a könyvét. „Aztán rögtön rájöttem, hogy ez a kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek mindenkire tartoznak, akárcsak a politika. Továbbmenően, magam is »vitézkedtem« hajdanán a közírás területén a Krónika hasábjain, tehát illik lennie valamiféle affinitásomnak jelen írások iránt”, hangzott el.
A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent, zömében a Székely Hírmondóban publikált 144 jegyzetet, glosszát, tárcát tartalmazó kiadványról így szólt méltatásában. „Úgy érzem, ezek a 2014–2018 között megjelent írások fohászokba oltott morfondírozások, illetve morfondírozásokba oltott fohászok.” Felvetette kérdést, „van-e értelme egy-egy pillanatnyi helyzetre reflektáló, napilapban megjelent írásokat összegyűjteni?”, majd válaszolt is arra: „lehet ezeknek az írásoknak egy másodlagos olvasata, amennyiben megfelelő sorrendben kerülnek egymás mellé, és úgy érzem, Borcsa János »vivaldisra« vette az írások rendezését, ugyanis hét ciklusba rendezte ezeket, amelyek közül a négy legjelentősebb az évszakok nevét viseli.” Hozzátette, a Tél-ciklusban összegyűjtött írásokban, amelyekben a magyar klasszikusok gondolatainak a mai valóságokba való visszavezethetőségét teszteli, „kibújik az irodalomtörténész szerző szöge a kötet zsákjából.”
A szerző kérdésre válaszolva elmondta, „úgy voltam az »Örökségem« címmel, mint a szobrász a kővel vagy a fával, amelyben benne van a szobor, csak valakinek meg kell látnia, és vésőt kell kézbe vennie: az írások mélyszerkezetéből és üzenetéből fejtettem ki”. A kötet anyagának keletkezéséről azt vallotta, hogy a napilap igényének és az olvasók visszajelzésének köszönhetően heti rendszerességgel születtek ezek a kis írások a tanulmányok, kritikák és egyebek mellett. „Egy adott ponton úgy éreztem, talán a közírás keretében is tudnék valamit mondani. Az első írás spontánul jött, egy bizonyos hangot sikerült leütnöm, és utána jövögettek… Úgy éreztem, érdemes folytatni ezt a műfajt is”, fejtette ki Borcsa János.
Végszóként megjegyezte, fontosak a visszajelzések számára, mert ebben a műfajban későn indult. „Ma sem mondhatnám, hogy a napi politikai dolgokban pontosan tudok nyilatkozni. Ám jó tapasztalni, hogy diákjaimtól kezdve idős ismerősökig gyakran megszólítanak, és ebből arra következtetek, ha nem is adok végleges választ egyetlen kérdésre sem, azért olvasmányul és gondolatébresztésül szolgálnak ezek az írások”, summázott.