Vetró-plakettet avattak Mezősámsondon
Bethlen István gróf, egykori magyar miniszterelnök bronz emlékplakettjét leplezték l...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szászok, svábok, ruszinok, ukránok, törökök, tatárok, bolgárok, lipovánok, evangélikusok, lutheránusok, unitáriusok, reformátusok, baptisták írják a történelem lapjaira az elhalványuló sorokat. Az alkalmazkodás nagyon sok esetben asszimilációt jelent mind emberek, mind gyülekezetek esetében, és ha nem erről lenne szó, akkor a közösségek kihalása teremt új helyzeteket.
Korábban is megesett ez, a székelység előző szálláshelyein, például Szászsebesen a mai román utcanevek mellett a történelmi szász elnevezések is jelen vannak (és nem támadja őket senki), többek között a Székelyek utcája utal a korábbi századok történelmére. Szászfehéregyházán a templom egy része ősi székely-magyar építésű, a patak neve mindmáig Székely-patak.
Havasalföldön van a Calvini nevű falu, valószínűleg szász menekültek alapították, a helybeli ortodox pópa úgy tudja, „egy szekta tagjai, akikből már nincsenek…” Mint ahogy ott már valóban nincsenek, de a bukovinai volt székely faluban, Andrásfalván is átépítették a korábbi református templomot az ortodoxok. A bözödújfalusi zsidó(zó) székelyeknek zsinagógájuk volt, a temetőben héber feliratú sírköveik találhatók, sokan az üldöztetések ellenére is vállalták, hogy székelyként a zsidó törvények szerint élnek.
Ma már Erdélyben sok esetben közösen használják különböző felekezetek a templomokat, például a Szeben megyei Bürkösön a lutheránus szászok és a református magyarok. Külön harangjuk van, amelyet a másik felekezet nem húzhat meg. Ugyancsak a Szeben megyei Mikeszászán a reformáció után kettévágták a régi katolikus templomot, úgy használják a felekezetek külön-külön egy-egy részét; a középső romos része lenne a szászoké, akik már kihaltak. Feketehalmon is közös templom van, ezért a református templomban a Szent Antal-persely nem zavar senkit. A Hargita megyei Fiatfalván reformátusok és unitáriusok osztoznak az istenházán, amelyben két külön (de egyforma) úrasztala kapott helyet, de a toronyban is külön harangok. Szépen megoldották a közösködést a magyarandrásfalvi templomban is, ahol minden ünnepen közös istentiszteletet tart a két felekezet papja.
A vallások közötti ingázást sokszor az indokolja, milyen lelkész kerül a helységbe, vagy melyik gyülekezet fogadja be a jövevényeket egy adott korban. Nagysinken a reformátusok az evangélikus szász templomba jártak, Simonyifalva evangélikus lelkésze ma a reformátusoknak is prédikál, Szemlakon a német anyanyelvű református gyülekezetnek a magyar pap románul tart istentiszteletet.
Vetési érdekes előadásában néhány kultúrtörténeti kuriózumra is felhívta a figyelmet, mint a szászcsávási többszólamú egyházi éneklés vagy a berethalmi szászok által gyakorolt szokás. Ez utóbbit talán ma is lehetne alkalmazni: a veszekedő házaspárokat bezárták a vártemplom egy bástyájának szobájába, ahol csak egy szék, asztal, ágy, tányér és evőeszköz volt, és onnan csak akkor engedték ki őket, amikor megbékültek.