Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az 1848-as magyar forradalmat az 1989-es román forradalom vívmányainak köszönhetően ünnepelhetik szabadon az erdélyi magyarok, Temesvártól Nagybányáig, Nagyváradtól Kézdivásárhelyig. Néhány évtizeddel korábban még börtön járt egy olyan egyszerű gesztusért, mint egy emlékmű megkoszorúzása. A nacionál-kommunisták Romániájában a szimbolikus gesztusokért nagyon is kézzelfogható büntetés járt, börtönévekben mérve.
A több évtizedes tiltást követően, március idusán immáron 28. alkalommal tarthattak megemlékezéseket Erdély-szerte. Az ünnepségek rutinossá váltak, intézményesültek a helyi közösségek életében: a rendezvényekre kijáró békés tömeg a nemzeti szimbólumok pompájával, a választott politikusaik, hagyományőrzők és a helyi művelődés eminenciásainak körében idézi meg a múltat. Szónokolnak, énekelnek, táncolnak. Méltósággal. Magától érthetően.
Ebbe az idillbe rondít bele – következetesen – a kolozsvári csendőrség, különbséget téve, rendet vágva a közösségi szimbólumok között. Azzal, hogy a történelmi Erdély zászlajának kibontását pénzbírsággal büntetik, gyakorlatilag azt kívánják jelezni, hogy itt húzódik a határa az ünneplés szabadságának. A bevett „egyetemes” magyar nemzeti szimbólumok, mint a trikolór, a kokárda, a himnusz elfogadhatóak a légiesülő nyilvános térben, viszont az olyan improvizatív elemek, mint az identitás megélésének helyére történő utalás, területi vonatkozásainak felmutatása már annál kevésbé. Messze vezetne annak taglalása, hogy pontosan mi okból szúrja a szemét a rend őreinek a kérdéses zászló, mikor az része Románia hivatalos címerének is.
De maga a gesztus viszont kijózanítóan hat: azt a gondolatot szüli a fejekben, hogy az 1989-es forradalomban győzedelmeskedő eszmék dacára, a romániai hatóságok olyan fegyelmező gyakorlatokhoz nyúlnak vissza, amelyek nemhogy őriznék, hanem éppenséggel tagadják a szabadságot.