VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Izsák Imre tekintélyes ember volt. Valamikor az első román világban, de még a második világháború után is vagy három évet, 1947-ig ő volt Évegcsűr (ma: Zalánpatak) bírója. Az első gazda volt a faluban, már csak azért is, mert az övé volt a legelső ház, ahogy érnénk be Évegcsűrre a Feredő irányából.
Jókedélyű ember volt, aki szeretett hosszú éjszakákon át mulatozni, de nem csak a hangjával tűnt ki, hanem a cimbalommal is nagyon szépen bánt. Ő volt a régi zenekar cimbalmosa. Akkor Karácsony Ferenc volt a prímás, Karácsony Mihály a klarinétos, Izsák Jóska a kontrás és Préda Márton a bőgős. Hej, mennyi bált és lakodalmat muzsikáltak Évegcsűrön és Zalánban, hány kislány ablaka alatt húzták május éjjelén a gyönyörű szerelmes nótákat. Bent a remegő női kezek résnyire elhúzták a függönyöket, és gyertyával vagy gyufával jeleztek a legénynek, aki a nótát húzatta. Azok a régi májusok…
No, de a következő történetem nem a muzsikáról fog szólni, hanem sokkal inkább a beszélgetésekről. Évegcsűr nem volt nagy település, de azért itt is akadtak emberek, akik igen-igen szépen bántak a szavakkal. Voltak, akik egészen szép szónoklatokat tartottak, voltak, akik gyönyörű verseket írtak, mint például Bótoska. Voltak, akik cifrábbnál cifrábban tudtak káromkodni, és akadtak, akik eme adottságukat arra használták, hogy akkorákat füllentettek, hogy neki lehetett dőlni. Így történik meg az is, hogy ha valaki egy galambot elereszt a falu alsó végén, a hír már olyan kiszínezve ér fel a felszegbe, hogy fent már úgy tudják, a gatyának enni is vetett: becsinált. Hát ilyen füllentős ember volt Izsák Imre és a komája, Maruca Géza is, akit Évegcsűrön Berszánnak hívtak. Igen-igen nagyokat tudtak füllenteni, de szerette őket az egész falu, mert barátságos, jólelkű emberek voltak.
Egy alkalommal Farkas József, az ifjú erdész indult a felső erdőkbe elvégezni a feladatát. Az erdész az alszegben lakott, így a falun végig kellett mennie. Ahogy a felszegen halad végig, hát Berszán Géza bá kapuja előtt a padon beszélget Izsák Imre és Berszán. Mivel nem hajtotta a tatár, hát az erdész is csatlakozott a beszélgetéshez. De mivel jó kedve volt mindenkinek, az erdésznek, pedig nagyon döfte az oldalát a kíváncsiság, feltett egy roppant fontos kérdést az öregeknek:
– Imre bácsi, mondja el őszintén, magik, amit egymásnak mondnak, azt hiszik-e?
Izsák Imre amint mondottam barátságos, jókedvű és okos ember volt, a világért sem haragudott volna meg a kérdésen, pláne tudta azt is, hogy valójában mit takar ez a kérdés.
– Ó, édes fiam – válaszolt mosolyogva Izsák –, hát hogyne hinnénk. Például a múltkor hazudtam egy nagyot a komámnak, ő elfelejtette, hogy kitől hallotta, s két hét múlva elújságolta nekem, de duplamoson kidíszítve.
(Részlet a nemrég megjelent, Azok az évegcsűri legények. Zalánpataki történetek című könyvéből.)
Préda Barna