Létének homályba vesző kezdete óta a székely nemzet hírnevét nem csak bátorsága, vitézsége, szabadságszeretete és leleményessége öregbítette, hanem tagjainak a tudományok és kultúra terén elért kimagasló eredményei is. Ez utóbbiak sorát gyarapította dr. Dimény Imre Széchenyi-díjas agrármérnök, professzor emeritus, akadémikus, Magyarország volt földművelésügyi és élelmezésügyi minisztere, aki 2017. március 15-én hunyt el Budapesten.
A háromszéki Komollón született (1922) terebélyes földműves család sarjaként, hiszen édesanyja tizenhat gyermeket hozott a világra, azonban csak heten maradtak életben közülük. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Sepsiszentgyörgyön, a középiskolát Gyergyószentmiklóson, az egyetemet pedig Kolozsváron végezte el. A jelenlegi Magyarország területére 1945-ben telepedett át.
Miniszterként (1967–1975) átszervezte, talpra állította és világhírűvé tette a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Gyakorlatba ültetett elképzelései hatására nőtt az ágazatban dolgozók jövedelme, javult a technológiai ellátás, és külföldön keresetté váltak a magyar agrártermékek.
A miniszteri bársonyszék elhagyása után, 1991-ig a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanára és tanszékvezetője, tizenegy évig pedig a rektora is volt. Tizenöt tudományos könyvet és több mint kétszáz szakdolgozatot írt, tudományos előadásainak száma meghaladja a háromszázat. Munkássága elismeréseként öt egyetem díszdoktori címét adományozták neki.
A rétyi iskola titkárnőjével, Dombora (szül. Dimény) Ildikóval a nagybátyjáról beszélgetve megtudtuk, bár messzire került a szülőföldtől és magasra hágott a társadalmi ranglétrán, szülőföldjéről és szerteágazó rokonságáról egy percig sem feledkezett meg. Gyakran hazalátogatott, és miután ezt megromlott egészsége lehetetlenné tette, telefonon és levélben tartotta velük a kapcsolatot. Szellemi tevékenysége végzésében viszont még előrehaladott kora sem tudta megakadályozni, hiszen hetente kétszer bejárt, és továbbra is tevékenykedett az Akadémián. Ugyanakkor nekifogott egy Komollóról szóló könyv írásának is, ezt azonban már nem tudta befejezni.
Örök nyugalomra 2017. március 31-én helyezik a Farkasréti temető Makovecz Terméből.
Emlékèt tisztelettel megőrizzük . Hódosné dr Kotvics G.