Szilvássy Carola csodálatos élete

Élete jó forgatókönyv lehetne egy hollywoodi kasszasikerhez, de méltatlanul keveset tudunk Szilvássy Carola grófnőről, akit Szebeni Zsuzsa próbál megérdemelt helyére juttatni kultúrtörténetünkben. Szerdán a szentgyörgyi, róla elnevezett Carola caféban tartott előadást a határozott egyéniségű, korában excentrikusnak számító nőről.

Az est nyitányában, az Írisz Házban, a fogyatékkal élők által készített tárgyakkal kidekorált kis kávézóban Makkai Péter, a Diakónia Alapítvány szentgyörgyi lelkész-igazgatója felvezetésképpen a Bibliából idézte a tanítványait kis pihenésre felszólító Jézust.

Szebeni Zsuzsa hosszú ideje kutatja a múlt század fordulójának eseményeit, szereplőit, így irányult a figyelme a 19. és 20. század fordulóján élő, kolozsvári születésű báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carolára is, eme izgalmas átmeneti korszak, háborúk megkerülhetetlen szereplőjére. Erdély-szerte ismert, rendkívül művelt, feltűnő és sokszínű jelenségként nem volt tekintettel a régimódi szokásokra, modernül öltözködött és viselkedett. A kolozsvári Református Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Helikon védasszonya, a marosvécsi találkozók elmaradhatatlan színfoltja. Szorgalmasan gyűjtötte a recepteket, amelyekből Marosi Ildikó 2009-ben könyvet szerkesztett, áll a wikis életrajzában is, de mindezen tényeket Szebeni Zsuzsa a felkutatott fényképek, levelezések, korabeli naplók alapján izgalmas háttérinformációkkal egészítette ki.

Így megtudhattuk, hogy a grófnő zenei és irodalmi naplót vezetett, alapos klasszikus zenei műveltséggel rendelkezett (ezért különösen illet az eseményhez a Plugor Sándor-líceum tizedikes tanulójának, Sinka Noéminek a zongorajátéka), angolul, franciául, németül, spanyolul beszélt és olvasott. Figyelmen kívül hagyta a korabeli társadalomban a nőktől elvárt viselkedési sémákat, hegyet mászott, színészkedett, Ibsen Nórájában a főszerepet játszotta. Színészi karrierje – tehetsége ellenére – raccsolása miatt idejekorán véget ért, de némafilmekben is szerepet vállalt (Az apacs nő szerelme). 1912-ben ő volt az első nő, aki Blériot-val kipróbálhatta a repülést (a férje által befizetett szép summa ellenében)

Amikor kitört a világháború, a lengyel-orosz fronton szakszerszámos ápolónőként (ez a mai műtősnő megfelelője) dolgozott, és pónilovas fogaton kutatta fel az elesettek sírjait, hogy a hozzátartozóknak biztos hírt mondhasson szeretteik sorsát illetően; hadisírápolással foglalkozott, a diakonissza mozgalmat is támogatta. Irodalmi vénája karcolatírásban mutatkozott meg, 18 éves korában ismerkedett meg Bánffy Miklóssal, aki a Trilógia című regényében Milóth Adrienne alakjában örökítette meg múzsáját, Carolát. Kapcsolatukból nem lett házasság, de barátságuk megmaradt.

A háborús időkben kétszer is csodával határos módon menekült meg az ellenség rajtaütéses támadásából, életének utolsó időszakában az irodalomban keresett nyugalmat, Szerb Antal irodalomtörténetének ő volt az első olvasója. Agyvérzésben halt meg, hagyatékát a diakonisszákra hagyta.

A Carola kávézóban szerda este az egyik receptes könyvéből ellesett recept alapján készült besamel-tekercset és krumplis pogácsát is megkóstolhatták a résztvevők, ami percek alatt elfogyott.