Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Jóleső érzés magunk dönteni, vagy legalábbis úgy képzelni. Milyen boldogak voltunk, amikor év elején pedagógusként megkérdeztek, mit szeretnénk? Több pszichológust az iskolákba, a normák csökkentését. Aztán „s-a rezolvat, nu se poate”, és a meglevő állásokból is levágtak.
Elmúlt az idő, amikor – mint a két világháború között – az erdélyi magyar jelöltek az erdőben bujkáltak, hogy a hatóságok le ne tartóztassák őket a szavazás napján. (Igaz, a monarchiabeli törvény olyan szépen volt összeállítva, hogy az erdélyi románok kevesebb képviselőt küldhettek Budapestre, mint a szászok.) Most szabad a voks, rajta, nép!
1990-ben az első szabad választásokkor, urnazárás előtt egy fél órával még hosszú sorok kígyóztak a szavazóközpontok előtt. Manapság biztatják a jó népet, menjen arrafelé, többnyire hiába. Megérezték volna azt, amit Mark Twain mondott: ha szavazatunkkal bármit is változtathatnánk, a hatalmasok az urnák közelébe sem engednének?
Hat évre rá 7 millióan pecsételtek lelkesen Emil Constantinescura, az őt támogató Demokratikus Konvenció pedig tarolt a helyhatósági választásokon. Sikerült úgy tönkre tenni az országot, hogy három éven belül a Konvenció képviselőinek nagy része átigazolt Iliescu szárnyai alá. Akkor mire volt jó a szavazás?
Persze, túlzott a jó öreg amerikai író, de mégis! Eszembe jut néhány példa. A chileiek fél évszázada a medikus Salvador Allende-re voksoltak. Kommunista vagy sem, őt akarták, mert megígérte, államosítja az amerikai kézben levő rézbányákat. Úgy lőn. Erre az amerikaiak piacra dobtak a tartalékukból annyi rezet, hogy a világpiacon ócskavas-áron adták-vették, a kutyának sem kellett a chilei alaptermék. Munkanélküliség, éhínség, Allende repült, a chileiek azóta meggondolják, kire szabad szavazni.
Ukrajnában a törvényesen megválasztott elnököt véres puccsal zavarták el, Hillary Clinton helyettese még hencegett is. Ötmilliárd dollárt áldoztak a Janukovics-féle kellemetlen személyek taccsra tevésére. Venezuelában egy buszsofőrt választottak meg. Heccből, ki tudja, de hátha így akarták? Ma pedig az amerikaiak, az oroszok és a kínaiak vitatkoznak azon, ki ott az elnök. Amelyik erősebb. (Na, nem Venezuelában, a vitatkozók között!)
Ültess egy fát, olvass jó könyveket, békülj ki a szomszédoddal. Ez biztosan okos, hasznos és eredményes választás.