Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Úgy jártunk, ahogyan azt Ady megírta: mi mindig elkésünk. Valamikor, valahonnan, valahová mentünkben. S még álltunkban is. Lehet, politikusi szempontból ez másképpen működik. Aki vállalja, hogy ezt a szidalmazott utat válassza, az minden bizonnyal jól tudja, legalábbis jobban, mint a nem politizálók, hogy pontosan mikor, hol, merre kell lépni.
Azért mégis vannak fenntartásaink, s engedtessék meg, hogy én most szóvá is tegyem. Nekem is gondom, hogy ne alázzanak meg, anyanyelvemet ne tiporják sárba, s főleg olyanok ne, akik úgy ideszoktak, hogy végleg itt is maradtak. Többüket ismerem, akik a legelején azt mondogatták, egy darabig még kibírják, aztán végleg maradtak. Bizonyára abban a hitben, hogy nekünk, ha kell, nyelvvizsgát is tartsanak. Esetleg anyanyelvünk finomságaira figyelmeztessenek.
Amikor szóba került a székely íz, értelmező szótárban kerestem a valódi értelmezését. Aztán következtek a hivatali megnevezések, s elgondoltam, milyen felesleges munkát végzett az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, amikor kiadta a közigazgatási szótárt, mert lám, van, aki jó román létére jobban ismeri a hivatalos magyar nyelvet. Milyen jól esett sokfelé látni a szép magyar elnevezéseket, s hinni abban, hogy ezek ott is maradnak. Nem így lett. Azt már cselesnek találtam, hogy nem egyszerre, hanem szerre érkeznek a feljelentések a törvényszékekre, amelyek ugyancsak örömmel fogadták ezeket a munkát adó jelentgetéseket, s mintha élmény lenne számukra, hogy még egyet belerúghatnak a védekezni sem tudó ellenségbe.
Régóta felmerült a gondolat: a megtámadott és még meg nem támadott polgármesterek miért nem hoznak létre egy olyan közös jogvédő fórumot, amely azonnal lépne tagjai megvédésére, megsegítésére. Most már mintha elkéstünk volna. Rendre leszedették a magyar megnevezéseket, magyar és székely jelképeket, s mindig ugyanaz a személy a feljelentő, akinek segítői között biztosan akad egy-két elrugaszkodott magyar is. Szerencsére lépett a gyergyói civilszervezet, de állítom, hatásos lehetne, lenne a polgármesterek egységes fellépése. S ők akár azt is számon kérhetnék, hogy legalább a Székelyföldön miért nem kerül magyar nyelvű megnevezés a közérdekű szervek, szervezetek épületeire. Például a törvényt, tehát a mi érdekeinket is védő megyei törvényszékre!