Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A nagy korrupcióellenes hajszában szépen elsikkadt két dolog: a demokrácia és a jogállam. Mert az éppen megtartott választásokat akarták sutba dobni, ugyanakkor törvényellenesen évekig hírszerző-ügyész közös csoportok kajtattak az úgymond korruptak után. Első osztályú politikai rendőrség kezdett kialakulni. Persze, hogy léteznek, akik a mézesbödön mellé kerülve mindjárt beleteszik a mancsukat az édes nedűbe, jómagam is ismerek néhányat, de érdekes módon ezek közül kevés került a rács mögé. Sőt, nem vádolták meg szinte egyetlen külföldi cég képviselőjét sem, pedig igencsak benne voltak a törvénytelen ügyletekben. Inkább olyan politikai leszámolás szaga volt az egésznek.
Ami szomorúbb: éppen a tüntetések alatt, de nem csak ott, annyi hazugságot lehetett hallani, hogy ezekből regényt lehetne összehozni. Fújták is teljes tüdőből, mert az érzelmeknek volt itt a helye, nem a logikának. Ion Ţiriac, aki külföldön szerezte a vagyont, s járt már néhány jogállamban, mondotta is, hogy néhány nappal, héttel a választások után, alighogy felkenték az új kormányt, nincs amiért még tüntetni. Messziről látszott, mondta a vállalkozó, hogy semmi spontánság nem volt a megmozdulásokban, megszerveztek mindent. Többek meglepetésére azt is kijelentette, hogy a korrupció mellett a butaság is rombol. És nem vall túl nagy okosságra, ha valaki fizetésemelés, nagyobb jövedelem ellen tüntet.
A napokban pedig kibújt a szeg a zsákból, a nemzetközi vállalkozások jól megfizetett alkalmazottai (többségük a #Rezist csoport tagja) éppen a béremelés ellen meneteltek, szemben a kevés összegért dolgozókkal és a globalizációt elítélőkkel. Lényegében folyik a kötélhúzás, hogy ki uralja az országot: az olcsó munkaerőt hajhászó nyugati cégek, vagy éppen kialakuló helybeli vállalkozók, iparosok.
Miközben a tiltakozás nyomában folyik az iszapbirkózás, suttyomban megalakult egy ortodox beütésű, nacionalista szélsőjobb szövetség, amely hatalomra akar kerülni, a nemzet nevében, s a korrupcióellenességet tűzték zászlójukra. Annyi bizonyos, hogy a kevésbé nacionalista pártok meggyengítése után ez könnyebben sikerülhet majd nekik. Akárcsak Olaszországban, amikor korrupcióellenes csata után a kalapból a primitív Berlusconi jött ki.
Évekig azt sulykolták belénk, és most is azt tartja mindenki, hogy a demokrácia a legjobb és legfejlettebb dolog amiben részünk lehet. Egyetlen dologgal tudok benne egyetérteni, azzal, hogy a törvény előtt mindenki legyen egyenlő. Ugyanazzal a mércével mérjenek. Nagyjából ezzel vége is, mert ekkor fog kiderülni, hogy mennyire nem vagyunk egyformák.
Például, ha egy műtőben is demokrácia lenne, és a sebész demokrata módon döntené el, hogy mi legyen a beteggel, az hogy nézne ki: szavazzunk, (persze a takarítónőnek is ugyanannyi szavazati joga van, mint a főorvosnak), hogy most így műtsük ezt a szívet, vagy úgy? A műtőben szerencsére nincs demokrácia.
Egy országgal viszont ezt meg lehet csinálni. Milyen abszurd helyzet: az utolsó csövesnek is ugyanannyi beleszólása van, mint egy egyetemi tanárnak. Csodálkozunk, ha a politikusaink olyanok, amilyenek?