Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ezekre, legalább a legismertebbekre utalnunk nem felesleges, hátha e sorokat elolvasók egy része legalább rádöbben arra, hogy nem csupán az itteni magyaroknak kellett elszenvedniük az impériumváltás csapásait.
Itt van például a pozsonyi sortűz, amely száz évvel ezelőtt, 1919. február 12-én dördült el Pozsonyban, jelezve, hogy a város, de egész Felvidék magyar és német ajkú lakossága vegye tudomásul, ki lett az új úr. A soproniak, a balassagyarmatiak hőstettéről, történelmi fordulatot hozó harci cselekményéről többször esett szó, a pozsonyiakéról kevésbé. Annyi különbség azért volt, hogy az előző kettő sikeres lépésnek bizonyult, Pozsonyban viszont az ártatlan, tüntető tömeget kegyetlen sortűzzel emlékeztették arra, hogy immár mások dirigálnak.
Igaz, akkor a város lakosságának túlnyomó többsége német és magyar volt, azaz 41 százalék német, 40 százalék magyar, és mindössze 15 százalék szlovák. Ma már német alig él ott, magyar 3-4 százalék (körülbelül 14 ezer a közel 400 ezerből).
1909-ben I. Ferenc József osztrák császár Pozsonyba látogatott, s a Grassalkovich-palota sarkán nagy díszkaput állítottak tiszteletére. 1919. január 1-én megszállták a Felvidéket, Pozsonyt is a csehszlovák legionáriusok, s a valamikori díszkapu utcájában katonai sorfal között vonult be a Szlovák Teljhatalmú Minisztérium, a kormány. A helyi lakosság visszahúzódott a házakba. A Petőfi szobrát körbedeszkázták. Félelemből?
Február 12-én nagy tüntetésre és sztrájkra szólították a lakosságot, abban a hiszemben is, hogy nem lesz hosszas ez a megszállás, a lakosság összetételére való tekintettel. A tömegbe lőttek, kilencen meghaltak, huszonhárman súlyosan, több százan könnyebben megsérültek. A történelem kereke másképpen fordult, a valamikori koronázó város, a hajdani magyar országgyűlések helyszíne az újonnan alakult Szlovákia központja lett.