Okoskodó Kos

Persze, hogy szeretek okoskodni, de legalább én felvállalom, nem mind te, aki megszólsz ezért, mert  nem akarsz konfrontálódni. Fejjel megyek a falnak, na és! Legalább érzem, hogy élek, miközben te belefulladsz a belső vívódásaidba.

Fáj az igazság? Ideje, hogy valaki felnyissa a szemed, mert hanem, soha nem eszmélsz fel az álomvilágodból. Haragszol rám, mert nyers vagyok? Jól teszed, az a te bajod! Miért kellene ezért rosszul érezzem magam? Nagyképűnek és sokatmondónak találsz, elfogadom, hiszen mindannyian szeressük, ha mások követnek, aki hallgat, azt senki sem követi, mert néma leventékre nincs szükség a mai világban.

Élj most, cselekedj ma, szeress rögtön! Az élet túl rövid ahhoz, hogy duzzogj, visszavonulj és viselkedj, mert mások mit mondanak. Ne engedd, hogy olyan emberek mutassák meg neked az irányt, akik soha nem mozdultak ki a komfortzónájukból, de helyetted el tudják dönteni azt, amit maguk meg sem tudnak próbálni. Okoskodom, mert számomra az élet egy nagy kihívás, aki ismer, az tudja, hogy a példamondataim sokszor kudarcba fulladnak, de azt is tudják rólam, hogy nem adom fel soha, a végsőkig küzdök, hogy minden egyes nap egyre jobb ember legyek, egyre több tapasztalat legyen a tarsolyomban, és egyre közelebb kerüljek önmagam megvalósításához.

Két véglet lakik bennem, a gyávaság s a bátorság, ami sokszor, mint egy vulkán, úgy zúdul a környezetemre, de nem hiába, nem fölöslegesen, hanem sok-sok sérelem és élettapasztalat következményeképpen. Talán nem tetszik, amit mondok, de nem sértődöm meg, hiszen én nem tudok a te fejeddel gondolkodni, csak az enyémet használom. Tudom, hogy olykor kibírhatatlan vagyok, de ha kitartasz mellettem, megismered a napos oldalát is az életnek, mert velem csak a menny és a pokol a határ, ami az érzelmeket illeti. Ez vagyok én, koson és okoson, egy ember, aki úgy született e földre, hogy tudja, előbb utóbb egy helyre kerül mindenki, ha hallgat, ha nem. Akkor te miért követed a többiséget? Mutasd meg, hogy érdemes kilógni a sorból!

Csákány Zsuzsanna