Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Elvileg ugyebár a román állam kormányhivatalainak területi nyúlványai a végrehajtói hatalom közpolitikai intézkedései, a kormányprogram végrehajtása fölött kellene őrködniük, sőt egyáltalán, mint magas rangú köztisztviselők a közösségi ügyek racionális szemléletét, békés ügyintézését kellene képviseljék.
Ehhez képest minden alkalommal, mikor a magyar kisebbség élni kíván a „mintaértékű” kisebbségvédelmi jogrend által garantált közösségi jogokkal, így a szabad szimbólumhasználattal, a piros-fehér-zöld lobogók láttán a prefektusoknálbeindul a világhírű román sovinizmus pavlovi reflexe. Kilépve a szak- és közpolitikusi szerepkörből, az ünnepek alkalmával – finom diplomatikus érzékről téve tanúbizonyságot – szítani kezdik a nemzetiségi feszültséget: fenyegetőznek, és kriminalizálva a joghasználatot, pénzbírságot állapítanak meg, büntetik a magyar közösségek választott, tehát a közbizalmat élvező vezetőit.
Az ünnepek alkalmával. Arról nem is szólva, hogy a szerzett jogoknak ez a sajátos logikájú – jogkorlátozó – értelmezése nemcsak az oly sokat hangoztatott méltányosság és a békés, a kölcsönös tiszteletre alapuló együttélés mércéjét nem üti, hanem még az alkotmány által megnevezett, a jogértelmezésre hivatott román bíróságok előtt sem állja meg a helyét. Tehát túl azon, hogy alkotmányos szereptévesztésről beszélhetünk a székelyföldi kormányhivatalnokok esetében, ráadásul még olyan rossz politikai reflexeket, viselkedésmintákat promoválnak és legitimálnak közhivataluk súlyával és (inkább csak áhított) tekintélyével a közvélemény felé, melyek Kelet-Európa rossz emlékű, a közös nevezőt nem ismerő, az írott jogokon és alanyaikon keresztüllépő elnyomó rezsimeket idézik.
Pozsony János Csaba