Kedvenc kontra megtűrt gyermek

Lapunk e rovatában a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis családsegítő egyesület családterapeutáitól, Balázs Rékától és Papp Adolftól lehet tanácsot kérni gyermeknevelési vagy párkapcsolati problémákkal kapcsolatban. Írjanak bizalommal a következő email címre: office.pronobis@gmail.com. Ezúttal Papp Adolf felel olvasónknak.

Két gyermekem van, egy fiú és egy leány. Két év korkülönbség van köztük, egyik 6, a másik 8 éves. A fiam eleven és talpraesett: magamat látom benne. Sokat segít, figyelmes, találékony. A másik csendes, befele forduló, sokáig eljátszik egy-egy játékkal. Nincs panaszom rá, de Isten látja lelkemet, nem tudom úgy szeretni, mint ezt a másikat, és attól félek, ezt ő is érzi. Sokat vívódom ezért magammal, de nem jutok egyről kettőre és már bele vagyok fáradva. Nagy szükségem lenne a tanácsára.

Kedves Kérdező!

Úgy gondolom, nagyon kevés szülőnek sikerül egyformán szeretni minden gyermekét és ez elsősorban azért van így, mert nincs két teljesen egyforma testvér. Amikor a gyermek megszületik, a családtagok nagyon hamar megállapítják, hogy éppen kire hasonlít, aztán ahogy cseperedik, elmondják, hogy kihez hasonlít a viselkedése. Sajnos, mai napig minálunk leggyakrabban a fiúgyermek születése nagyobb hangsúlyt kap, mint a lánygyereké. Ha ez a családi minta, akkor már el is kezdődött a megkülönböztetett nevelés, viszonyulás és az egyik gyerek egyértelműen értékesebbnek van kinyilvánítva, míg a másiknak csak a „bezzeg” gyerek, vagy a feketebárány szerep jut.

Nagy valószínűséggel az ön családjában is volt megkülönböztetés a nevelésben (amennyiben van önnek testvére), de jöhet a minta a párja családjából is meg a nagyszülők viszonyulásából is. Jól gondolja, hogy a gyerekei és főleg az a gyereke, aki nem felel meg az ön elvárásainak, érzi a megkülönböztetett bánásmódot, érzelmi viszonyulást. Viszont az, hogy ezt nyíltan felvállalja és vívódik emiatt azt mutatja, hogy a jó úton jár. Ez lehet az első lépés, ami segít a gyermeke iránti el nem fogadó viszonyulás megváltoztatásában.

Gondolkodjon el azon, hogy önt gyerekkorában, melyik táborba sorolták, kedvenc volt vagy éppen csak megvolt a más(ok) mellett. Azt is gondolja végig, hogy kire hasonlít, vagy kihez hasonlítják a kevésbé szeretett gyerekét. Esetleg azt is, hogy milyen anyának ítélik meg rokonai, barátai, ismerősei, ha a kevésbé szeretett gyermekéről, annak viselkedéséről adnak visszajelzést. Az első esetben a családi minta tudattalan kelepcéje lehet a gond, ami miatt nem az rögzült, hogy mindkét gyereke értékes és szeretetre méltó lehet. A második esetben pedig meglehet, hogy mint anya kudarcot vallott és tehetetlensége ránehezedik a kevésbé szeretett gyermekkel való kapcsolatára.

Mivel nagyon kevés információt közöl, a két leggyakrabban előforduló lehetséges magyarázatot vázoltam röviden és általánosan. Viszont biztos vagyok benne, hogy a gyermeke semmivel sem járult hozzá, hogy kevesebb szeretetet érdemeljen, mint testvére és ha esetleg más a szeretetnyelve (az a törődési, viselkedési forma, amelyből a gyermek azt érzi, hogy szeretve van) mint az öné, azért nem hibás. Forduljon szakemberhez, hiszen, ha önnek nem sikerül megoldania ezt a gondot, akkor sajnos ezt a mintát, problémát ő tovább örökíti majd a gyerekeinek.