Elrugaszkodás után, hitelesen

Az 1979-ben Baróton született Szente-Szabó Ákos képzőművész 26 évi magyarországi élet után két éve tért vissza az elődei által hátrahagyott birtokra, bibarcfalvi nagyszülei örökébe. A Lábas-házban pénteken megnyitott tárlat anyaga több mint tíz év terméséből válogatott, visszatekintő jellegű összegezés, amelyben már több, de nem élesen elhatárolható korszak érhető tetten.

A megnyitón Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetőjének köszöntője után Hoffman Edit, Erdővidék múzeumának munkatársa méltatta a kiállítás anyagát. Az ember életének egy-egy szakaszában, főleg az, akinek mondanivalója van, arra hajt, hogy mindent megtapasztaljon, hogy hiteles legyen majd – mondta Hoffman Edit. Közben rögzít, bevés, aztán elrugaszkodik, de e bevésődésekből vetül ki a tapasztalat a falakra, amit nekünk, nézőknek itt és most kell megfejtenünk: mi van a Légszomj cím mögött, mit takar a Párhuzamosok a végtelenben, miért fontos a szürke és „piros kabát”, ki a „gézengúz”, miért fontos megörökíteni, mit takar az „arcaink” többes száma, és miért kell, hogy a bőröd szuszogása hallatsszon le a vászonról. S miközben az embert és világélményét kutatjuk a kiállított képekben, némi támpontul szolgálhatnak ars poeticaként idézett szavai a meghívóról: „Úgy vélem, az egyetlen, ami a képzőművész létét ebben a világban igazán érvényessé teheti az, hogy miután felismerte isten­adta képességét és rárótt sorsát, az ezekből fakadó állandó kötelességtudattól hajtva a kellő alázattal teszi a dolgát a műteremben.”

A kiállítás május 3-ig látogatható a Lábas-házban, keddtől péntekig 10 és 17 óra között, szombaton 10-től 18 óráig.