Tolvajok mellett élni

Évekkel ezelőtt vettük észre, hogy a lakásunkból tűnik el az élelem és bizonyos használati tárgyak. Lecseréltük a zárakat, de pár nap után csak bejött a tolvaj.

Ez a „játék” tartott pár évet teljes tehetetlenségben, aztán videokamerákat szereltettünk. Amikor itthon voltunk, minden rendben zajlott, amikor elmentünk valhová, szünet, nem működött a kamera, mert mielőtt bejöttek, az áramot lekapcsolták a biztosítéktáblánál. Szereltünk mikrokamerákat is, de hasztalan, mert azokat is megtalálták, sőt magukkal is vitték.

Senki nem látott senkit a lépcsőházunkban, mígnem a gyanú egy egyébként nagyon kedves szomszéd nénire terelődött, mivel ő tudja a lépcsőház minden ügyes-baját. Van még a legfelső emeleti család, akivel rokoni kapcsolatban áll a nő unokahúga is. 2018. augusztus 18-án reggel öt órakor az emeleti szomszéd a feleségével két nagy táska holmit cipelt le a lépcsőkön az autóhoz. A feleség hangyaszorgalommal rakta a táskákból a csomagtartóba a számomra ismerős holmit. A szomszédasszony gyorsan lecsukta a csomagtartót, a férj, akit igen ritkán látni a kormánynál, mert gyakran néz a pohár fenekére, most villámgyorsan gyújtott, és villámgyorsan elhajtottak. Azóta, ha tehetik, kerülik a közvetlen találkozást – gondolják, mindez feledésbe merül. Nem merül.

December elején ugyanez a csapat elvitt egy tízliteres korsó hároméves pálinkát. Aztán a szilveszter három éjjel és három napon át tartott a kicsi házban, a hegyoldalban. Ebben az évben kétszer cseréltünk zárat a bejárati ajtón, de ez sem biztosít semmit, mert a tolvajok itt vannak a lépcsőházban. Próbáltunk hivatalos helyen érdeklődni, mit lehetne tenni, de végül egyetlen megoldás maradt, ami nem más, mint a rendes emberek közé való költözés, minél távolabb a tolvajoktól.

Miklós G. András, Kézdivásárhely