A szülőföld hívó szava

Újabb kerek évforduló, újabb neves személyiség, akinek emléke mellett nem mehetünk el közömbösen. Nem feledkezhetünk meg egy olyan ember születésének 175. évfordulójáról, aki ha saját korában nem is, de az utókornak köszönhetően felkerült arra a magaslatra, amit csak a legnagyobbak érdemelnek.

Szentkatolnai Bálint Gábort idézzük meg, szerencsére immár elég sűrűn, hiszen annyira szerteágazó volt munkássága, annyira izgató és felkavaró sorsának alakulása, hogy szótlanok nem maradhatunk, s lehet, akkor sem vétenénk, ha minden nap idéznénk valamit sokak által irigyelt munkássága gazdag tárházából. Ilyen kerek évfordulók alkalmával illik talán számokban is bemutatni azt a hatalmas utat, amelyet a kicsi székely falu, Szentkatolna házai közül kiszakadva bejárt. Ennek az útnak nagyságrendje talán csak a Kőrösi Csoma Sándoréhoz mérhető, s ha neve jóval később is került be a tudományos körforgásba, méltatása évtizedekkel később indult el, mai értékelői méltóképpen sorolják őt a legkiemelkedőbbek közé.

Ha életének súlyos állomásait akarjuk érzékeltetni, elég felsorolni az évszámok közé zárt eseményeket. 1844. március 13-án látta meg a napvilágot. 1871–1874 között az orosz birodalomban kutat, 1875–1877 között a budapesti egyetem magántanára, innen indul indiai expedícióra. Idehaza elmarasztalások érik, emiatt vállalja az önkéntes száműzetést.Az Oszmán Birodalomban bizalmi állásokat is betöltött, majd Dél-Európa több városában tanított egyetemeken. Kolozsvári barátai felkutatják hollétét, hazahívják, s 1893-tól 19 éven át, váratlanul bekövetkezett haláláig a kolozsvári Ferenc József Egyetemen az ural-altáji tanszék vezetője.

Közben egy expedíció tagjaként eljutott a Kaukázusba, ahol lehetősége nyílt az ottani nyelvek tanulmányozására. Sokan és sokszor elmondták, hogy valószínűleg ő a legnagyobb nyelvzseni a magyarság körében. Már otthon az édesapjától megtanult németül, amikor érettségizett, tizenkét nyelvet ismert. Nyilván, ezekhez még hozzáadódtak nagy és kevésbé nagy nyelvek: az athéni egyetemen például arabot tanított, s Kolozsváron az általa vezetett tanszéknek köszönhetően az itteni diákok olyan változatos és gazdag nyelvkínálatból választhattak, mint sehol másfelé Európában. A klasszikus ókori nyelvek, a görög, a héber, a latin mellé megtanulta a nyugati nyelveket, a keleti kutakodásai során tanulmányokat írt addig ismeretleneknek számító nyelvekről is. A teljesség igénye nélkül hadd írjak ide néhányat: török, mongol, mandzsu, kabard, tatár, talmük, halha.

Életművének fontosságát van, aki kétségbe vonja. Ám jóval többen vannak azok, akik alázattal közelednek hozzá, s próbálnak legalább morzsányit magukhoz venni mindabból, amit ő tanított, és ránk hagyott.