Vannak, akik tisztelnek és szeretnek minket

A centenárium évében, amikor Románia-szerte központosított magyarellenes kampány folyt (és napjainkban sem lankadt), nem csak hiánypótló és örvendetes, hanem merész tettet is jelentett egy olyan interjúkötet megírása, amely a román-magyar közeledésről szól. Simó Mártonban volt kellő bátorság ahhoz, hogy ezt megcselekedje, amint azt a Mi, székelyek és román barátaink című könyve is tanúsítja.

A magyar és román nyelven megjelent kiadványt múlt héten mutatták be a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A közönséget köszöntő és a rendezvényen jelen lévő román érdeklődőkre való tekintettel a szerzővel két nyelven beszélgető Szonda Szabolcs könyvtárigazgató fontos eseményként értékelte az eseményt, hiszen ilyen jellegű munka mostanig nem látott nyomdafestéket.

A székelyudvarhelyi író, költő, szerkesztő, publicista Simó Mártontól megtudhattuk, a könyvet kiadó Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport, amelynek jómaga is tagja, Székelyföld hagyományos szellemi és épített örökségével foglalkozik. Ugyanakkor vizsgálja a székelyek és itt élő románok közötti együttélést, illetve kapcsolatrendszert, és értekezleteket szervez ebben a témában.

A kötet megírásának apropóját Nagy-Románia általuk 2018. december 1-től számított létrejöttének 100. évfordulója szolgáltatta, mely különbözőképpen ugyan, de mindkét nép életében jelentős, máig ható esemény volt. Ezért határozta el, hogy ő is megemlékezik e számunkra fájó mozzanatról. Ennek megfelelő módját pedig egy olyan interjúkötet megírásában találta meg, amely a magyarokat és székelyeket segítő, velük közös jövőben gondolkodó román ajkú emberekről szól.

Az interjúkat eredetileg csak a Hargita Népe folyóiratban szándékozott megjelentetni, azonban elkészítésük során rájött, hogy a mondanivaló sérülése nélkül a tervezett 10-12 ezer leütéses keretbe nem lehet beilleszkedni. A megszólalók ugyanis a tudatukban és lelkükben őrzött gondolatok és érzelmek megfogalmazásával kibővítették a kérdéseire adott válaszokat, ezzel az interjút is átminősítvén vallomássá, amit vétek lett volna fiókba zárni. Így született meg az elhangzottak vagy leírtak könyvbe foglalásának és két nyelven történő megjelentetésének az ötlete.

Az interjúalanyok között erdélyi, moldvai, havasalföldi és bukaresti egyaránt akad, szakmájukat tekintve pedig újságíró, mérnök, szociológus, lelkész, történész, képzőművész, tanár és még vállalkozó is. Egyvalami azonban összeköti őket: a magyarok, székelyek tisztelete és szeretete, ezért megérdemlik, hogy név szerint felsoroljuk őket. Lucian Boia, Roxana Tudor, Popa Ioan Eneida, Sabin Gherman, Vladimir Păduraru, Tudor Duică, Ştefan Ciocan (+), Mircea Dăian, Septimiu Borbil, Cristian Sandache, Emil Aluaş, Gelu Păteanu (+), Mana Bucur, Mirela Cara, Andrea Ghiţă, Mihai Seman, Lavinia Bălulescu, Mihai Androne, Marius Cosmeanu és Smaranda Enache.

Simó a kötet összeállításánál mindvégig a transzilvanista szellemiség népszerűsítését tartotta szem előtt. Ezért nem véletlen, hogy mintegy irányt szabó előszóként Kós Károly idevágó gondolatainak idézésével bocsátotta útra.