Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nézem, hogyan százalékolják a nemzetiségi jogokat Székelyföldön, ma éppen Sepsiszentgyörgyön is. Mert eljön nemsokára Szent György napja, és nem lesz haddelhadd, minden marad, csak a sárkányra mutogatnak idén is az apró gyermekek. Sepsiszentgyörgy is viseli nevét a népet megmentő szent férfinak, hát különös súlya van az ünnepnek, akár más testvér-Szentgyörgy nevű településeken. Ám a sárkány egy foga sajog ma is, mert gennyes.
A Pro Urbe (a városért) díj vagy díjak átadása, a jelesek megnevezése mindig villámlásos volt. Ismét és századszor is körömszakadásos nemzetiségi vita tárgyává vált az utóbbi néhány évben. Hányan, milyen bölcsőből, hány éves korukban, síron innen vagy azon túl kapják a díjat, románok vagy magyarok. Magát a díjazást nem elleneztem sosem, de amikor rájöttem, miféle szempontok, arányok, politikumok és szervezkedések érvényesülnek évente, már tanácsos koromban arrébb toltam ezt a jelenséget.
Akkoriban, vagy két esztendeje hangzott el a nemzeti többség egyik képviselőnőjének szájából a végső elkeseredés, hogy jó, majd meglátjuk, harminc év múlva kik lesznek itt többségben! Így. Akkor mondottam szelíden, meggyőződésből és nem meggyőzőleg, hogy lehet, nem mi, magyarok, de nem is a románok, hanem a cigányok. Most ismét itt a tétel. Emlékeztetek futólag az utcanevek adására például – micsoda és kicsodák küzdelme volt, egek! Elhangzottak a várostól vadidegen és képtelen nevek a jelöltek sorában…
Dúl a harc, ki kit tábláz be, illetve ki azon a kis falitáblán, ahol nehéz mérlegelni érdemeket és hiányokat. De áll a bál ma is, győzelemre törnek az önjelölt népfik. Nosza rajta, jó katonák! Nyerünk mérkőzéseket, pálinka- meg tortaversenyeket, de képtelenek vagyunk fönn valahol megvívni a magunk emberi jogainak csatáját. Igaz, azt se tudjuk már, hol a fönn, hol a lenn. És aki tudja, az hallgat. Mert hallgatni arany… Régi mondás. Megélhetési.