Stein Aurél, a lovag

A Kőrösi Csoma Sándor-napok alkalmából Kovásznán hagyományosan megrendezett tudományos értekezleten a nagy székely előd nyomdokain járó magyar tudósok, felfedezők munkásságára is rávilágítanak. Dr. Aradi Éva jóvoltából az idei ülésszakon Stein Aurél (1862–1943) Belső-Ázsia-kutató, régész, nyelvész életútjával ismerkedhetett meg a hallgatóság.

Az angolok által Sir Aurél Stein néven emlegetett jeles kutató középosztálybeli családból született Budapesten. Az ottani gimnázium után majd négy évet töltött a bécsi, lipcsei és a Kelet-kutatásáról híres tübingeni egyetemen, majd újabb négy éven keresztül Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben folytatja tanulmányait. Első fontos, 1888-ban megjelent tudományos cikkével magára vonta az India-kutatók figyelmét, és segítségükkel kijutott a földrésznyi országba, ahová már brit állampolgárként érkezett.

A Pandzsábi Egyetem hivatalnoka, később rektora, majd tizenegy éven keresztül a Lahori Keleti Főiskola igazgatója, végül Észak-India régészeti felügyelője lett. Első nagy munkája a Kr. u. 12. században élt kasmíri történész, Kalhána művének, a Rádzsatarangininek szanszkrit nyelvről angolra való fordítása és kritikai kiadása volt. Számos kutatóutat szervezett, és ezek során fontos felfedezéseket tett. Így 1890-ben a Pandzsáb tartományi Szimhapurában rábukkant egy ókori dzsaina templom romjaira, 1898-ban az Indus folyó nyugati részén fekvő Szvat völgyben buddhista templomromokat, valamint római és hellén szobortöredékeket talált. 1899-ben Bihar állam déli részén régi barlangokat, utakat és buddhista építményeket azonosított. 1900 májusában vágott neki kelet-turkesztáni útjának, amely Dandan, Niya és Endere városok romjai felfedezéséhez vezetett. Ezáltal nyert bizonyítást, hogy a közép ázsiai kultúra és történelem jelentős hatást gyakorolt az indiai és iráni civilizációra. Kutatásai eredményét híres, magyarul is megjelent, Sun Buried Ruins of Khotan, vagyis Khotán homokba temetett romja, című könyvében foglalta össze.

Második belső-ázsiai útjára 1906-ban indult, és elsősorban a Szvat sivatagban kutatott, de eljutott Kína határáig. A Góbi-sivatag szélén található DungHuang város közeli oázisban, az Ezer Buddha barlangtemplomok egyik befalazott fülkéjében több mint 4000 buddhista kéziratra bukkant. Ezen kívül kilenc, Kr. u. a negyedik századból származó levelet talált, melyeket a régen elfeledett szogd nyelven írtak. Harmadik, 16 ezer km hosszú belső-ázsiai útja során (1913–16) újabb fontos felfedezéseket tett, amelyek eredményét újabb könyvben dolgozta fel, és adta közre.

Stein életének további szakaszához is eredményes kutatások fűződnek. Kedvenc hőse, Nagy Sándor indiai hadjáratának nyomvonalát követve például, az Indus bal partján megtalálta a makedón hódító által elfoglalt Aornosz erőd romjait. Munkássága elismeréseként többek között az angol Királyi Földrajzi Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia és a Skót Földrajzi Társaság is a tagjai közé választotta a sok nyelven beszélő tudóst. Sikeres élete 1943-ban, 81 éves korában egy tüdőgyulladás következtében ért véget Kabulban, ahol Nagy Sándor afganisztáni csatáinak nyomát kutatta. Sírja is ott található.