Gondolatok a konyhában – Hirip és hurut

Végre, végre vakáció van! Habár engem ez már igazán csak abból a szempontból érdekel, hogy ebben a tanévben egyetlen gyermekem sem koptatott padot, és ez mindnyájunkat milyen nyugodalmas érzésekkel töltött el!

Ezért is érzem, hogy valami baj mégiscsak lehet a tanügyi rendszerrel! Idén elmaradt az édesfiamtanuljmertsemminemleszbelőled, elkésel az iskolából, x lej az x-ik munkafüzetre, médiaszámolgatás, kölcsönkért székely(spanyol) csizma lecibálása a kapuban, mely tevékenységeket, kijelenthetem, fikarcnyit sem hiányoltunk. A vakációval együtt jött a meleg, előbújtak a gombák, és ha szerencsénk van, még le is szedhetjük, anélkül, hogy a szembejövő barnamedve miatt szívstoppot kapjunk.

A hirip tudvalevőleg erdeink gombáinak királya, ha megszereztük, már csak a piacra kell elrobognunk, egy kis friss hurutszerző körútra, és rögvest hozzáláthatunk a legfinomabb örmény leves, a hurutos laskaleves (az ángádzsáburleves székelyesített változata) elkészítéhez. Kell hozzá 3 liter húsleves alaplé, kockára vágott fej hagyma, 4 murok, 2 nagy krumpli, 2 termetes hirip és jó maréknyi szélesmetélt. Midőn mindezek összefőttek, belekeverjük a pici olajon megfuttatott hurutot, majd jó bőven megtejfölözzük. Garantált siker, ha a gyermek megállapítja, hogy: „jó ízes!”

SzakÁ(rus) Cs(illa)