Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hamuba, romokba menendő lenne annyi s ennyi minden? Említek anyám dalai közül egy világháborúsat. „Ott állok, hol dicsőséget vívnak. Ha meghalok, a síromon vértől piros virágocskák nyílnak.” Miközben tengernyi a rom, a szemét, hadak vonulnak át és vissza nemzeti(ségi) és jogi állapotok ellen, dörgedelmesen és vonítva hirdetvén békés, áldott állapotunkat.
Halántékaim között közben ott settenkedik ma is a Balkán-induló, amit kisiskolás korunkban tanultunk: „Felébredt a Balkán már végre, és vígan dalol jobb jövőőőőt…” Nocsak, azt is gondolhatnám lányos zavaromban, de terelnem kell a vendégeket. A vendégnek pedig csak a szépet, a jót, a nemeset, amit megépítettünk, kimondottan égi és nem állami segedelemmel, Csernátontól Bálványosvárig, onnan egy sor kastélyig, csak itt, Székelyföldön. Az öröm álom, míg nem botlik a vendég a járdán, és akkor az öröm illan.
Ott, az a nagy épület, székely stílus betonban… Hát igen, az az egykori Szakszervezeti Művelődési ház. Az 1970-es években épült, több mint 500 férőhelyes, színpados terem, kiállítócsarnok, próbatermek. Nagy élet volt egykor benne, messziről jöttek színházak. Nem sorolom, a vendég nemcsak rajong, hanem lát és gondolkodik is. Nézi a hatalmas, főtéri építményt, diadalmas pózban előtte Mihai román fejedelem, amúgy minden lakat alatt. A hajléktalanok birtoka volt a legutóbbi rendszerváltás után, minden, ami mozdítható…, szóval kívülről is látható a frissen megépített rom.
Terelem a figyelmet: ez a politikai előkép. De már kilincselnék a vendégek a Gyárfás Jenő Képtárat. Közel tíz éve zárva, de se felújítás, se elköltöztetés, semmi nem moccan. A híres festőművész Gyárfás Jenő vadonatúj szobra se szólal. És pár lépésre a hírhedt Bodok szálloda, romokban szellőz a tíz emelet, két romániai rendszer porában. A vendégek kérdéseiben a válasz: Hát nem ad az állam egy garast se? Nem, nem ad. Védi Székelyföld s a nép romlását. Az ízléstelen toronyszálloda az egykori Bálványosvár sorsára hírhed, hamarosan. És szárad közszájon a turizmus, mint gazdasági ágazat-bogozat.