Egy tárlat üzenete

Tekintetvonzó, de nem hivalkodó színárnyalatok, környezetükbe nyújtózkodva belesimuló ecsetvonások, pillanatokba sűrített örökkévalóság – íme néhány gondolat, amely Daczó Enikő, sepsiszentgyörgyi festőművész tárlatának a megnyitóján fogalmazódott meg bennünk, az elénk táruló látvány hatására. Az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) által szervezett eseményre péntek délután került sor a megyeszékhelyi Lábasházban.

A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály szobrász, megnyitó beszédében absztraktként értékelte Daczó Enikő művészetét, mert a kiállított festményeket szemlélve nem ember- vagy táj-, lény- vagy tárgyábrázolások, hanem elvont formák tárulnak elénk. Ez a fajta képzőművészet pedig az alkotói folyamat és a kifejezésmód önállóságáért folytatott küzdelem eredménye. Meg kellett ugyanis vívja a maga harcát ahhoz, hogy felszabaduljon például a történelmi események megörökítésének kötelezettsége alól. Hogy a zenéhez hasonlóan szabadon szárnyalhasson. A célját végül elérte, így már a festészetben is foltokban, vonalakban, elvont formákban is lehet gondolatokat és érzéseket közvetíteni, közölni. A közönség viszont még nem zárkózott fel az effajta művészeti irányzatok mögé, mert továbbra is kizárólag a látottak megértésére törekszik, holott az absztrakt művészet lényege éppen a szabad, önmagáért való gyönyörködtetésben rejlik. Úgy, ahogy egy felhő, vagy csobogó patak szemlélése esetén tesszük.

Vargha Mihály rámutatott továbbá, hogy a művészetüket komolyan vevő alkotókhoz hasonlóan, Daczó Enikő is sorozatokban gondolkodik, amelyeknek címeket is adott. Tudatosan építkezik, és meri feszegetni saját határait. Itt és most látható művei három év terméséből vannak válogatva, és méltatójuk szerint átfogó címként leginkább a Most illene rájuk. Hiszen nem a múltról, vagy az elképzelt jövőről beszélnek, hanem a leszűkített jelenről szólnak. Arról a pillanatról, amikor létrehozójuk megtalálja azt a formát, színt és ecsetvonást, amely a lelkiállapotát leginkább tükrözi. Ez pedig hihetetlen szellemi erőfeszítést igényel, hiszen elmondása szerint Constantin Brâncuşi, világhírű román származású szobrásznak sem a kifaragás jelentette az igazi próbát, hanem egy olyan érzelmi szintre való kerülés, amely ezt lehetővé teszi.

Ezért méltatója szerint a művésznő elegáns, helyenként agresszív, ugyanakkor simogató és elgondolkodtató festményei kigyöngyözéséhez is elvonulást, meditációt és elcsendesülést igénylő hangulatra volt szükség. Annál is inkább, hogy jól érzékelhető a képek pozitív energia kisugárzása, és ezáltal gyógyító hatásuk is. Azt sugallják, arra intenek, hogy figyelj a pillanatra, ne rágódj azon, hogy mi volt, és azért, hogy mi fog következni! Most élj és érezz!

A megnyitó Daczó Enikő Születés című performanszával zárult. Ennek során aranyfóliába burkolózva, Kelemen István és Gáspár Csaba szenvedélyes hegedűjátékára rezdülve jelenítette meg, e világra érkezésünk fájdalmasan szép mozzanatait.