Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nagy elődeinknek – Vikár Béla, Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán – köszönhetően a magyar népzene-kutatás a kezdetektől fogva a világ legmagasabb színvonalán áll, és ez a kezdeti magas színvonal mind a mai napig megőrződött. Imádom a nótaszót. Nemrég olvastam, hogy Bangó Margit, Magyarország legcsodáltabb dalaival kápráztató művésznő, aki megkapta többek közt a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2004-ben a zenéről faggatottan így nyilatkozott: „Igazán sírni, örülni csak nótaszó mellett tudunk”.
Sajnos, ma már csak a negyvenévesek és a vénebbek szeretik a nótákat, hagyományainkat, mi hűen megtartottuk…, de a fiatalok…?
Az utóbbi időben sokat hallom fiataloktól, hogy nem érdekli őket a népzene, nem érdekli a székely nóta! Szomorúsággal telik meg a szívem, ha ezt hallom, mert ha nem kell nekik a mi hagyományunk, akkor már közel vagyunk ahhoz, hogy elvesz a nemzet…
Látom, hallom, hogy inkább ragaszkodnak a „manelekhez”, amit a román kultúra is inkább a törököktől vett kölcsön, de látom az anyaországban is inkább igyekeznek a semmitmondó, bolondos szövegeket hallgatni, szeretni –, amelyek néha pikánsak, nyári dallamok, könnyed ritmusok. Ezeket dalolják Bódi Guszti, Bunyós Pityu, Dupla KáVé, Dögös Robi… és ezekkel hozzák meg a kívánt hangulatot. Nem kellenek a retró slágerek sem.
Emlékezzünk csak az Omega, Metro, Illés, LGT, Beatrice, Bikini, Edda Művek együttesekre, akiknek színpadon, lemezeken hallgatott dalai halhatatlanok voltak, és volt mondanivalójuk…
Ma? Nem tudom, mi lesz…, de eszembe jut, amit régen olvastam:… A dalos embert, a zenészt Isten azért küldte, hogy dala víg és szomorú legyen… Kár, hogy nagyon kevesen hívják a falunapokra az igényes Muskátli zenekart.
Orbán Barra Gábor