Magyargyalázás

Az úzvölgyi magyar katonatemető feldúlása és ennek a román politikában, valamint médiában való lecsapódása számunkra pozitív következményekkel is járt, hiszen ha még nem is kellő mértékben, de összekovácsolt bennünket. Ugyanakkor szembesített a körülöttünk létező valósággal, ami remélhetőleg eddigi magatartásunk felülvizsgálatára késztet, mert be kell látnunk, a jóhiszeműségünknek és az önfeladás határát súroló engedékenységünknek ránk nézve nincs hozadéka. Negatív következménye viszont igen.

Így ma már nyíltan rágalmazhat, becsmérelhet és gyalázhat minket bárki anélkül, hogy ezért felelősségre vonnák, amint azt mások mellett a Naţiunea hetilap világhálón elérhető változatának (www.ziarulnatiunea.ro) egyik cikke is ékesen igazolja.

A főszerkesztő, Cezar Adonis Mihalache tollából megszületett, és 2019. július 5-én közzétett, A nemzet az úzvölgyi kereszt útján (Națiunea ca pe un drum al Crucii Uzului) címet viselő iromány szellemisége, hangvétele és tartalma a fasizmus legsötétebb éveit juttatja e vészkorszakot ismerők emlékezetébe. Ilyen ádáz dühvel és gyűlölettel a magyarokról ugyanis Romániában szabadon csak Antonescu uralmának időszakában beszéltek. Burkoltan pedig Ceauşescu kommunista diktatúrájában.

Éppen ezért elképesztő és döbbenetes, hogy harminc esztendővel ez utóbbi bukása után ismét ilyen aljas módon lehet uszítani ellenünk. Hiszen a lap igazgatói tisztjét is betöltő szerző, miután a valósággal szöges ellentétben a magyarok számlájára írja az úzvölgyi hősök sírjainak megszentségtelenítését, jövevényeknek, grófi gyászhuszároknak, zsidó seftelőknek, irredentista gaznak, kígyóknak és lepráknak nevez minket. Miközben a háborús bűnösként kivégzett Antonescut a Nemzet Marsalljának megtisztelő címével illeti.

„Túl sokszor tévedtünk e három évtizedben, hogy most közömbösek lehessünk… Tévedtünk, amikor elfogadtuk, hogy a Nemzet Marsalljának mellszobrai ne legyenek nyilvánosan kitéve… Tévedtünk, amikor megengedtük a jövevényeknek, hogy feltegyék a kétnyelvű táblákat, majd hogy levegyék a miénket, amikor megengedtük, hogy szétszedjék a műemlékeinket” – írja többek között. A történelem is számon fogja kérni rajtunk, ha mindezt szó nélkül hagyjuk!

Forrás: (www.ziarulnatiunea.ro/2019/07/05/cezar-adonis-mihalache-natiunea-ca-pe-un-drum-al-crucii-uzului)