Úzvölgyén eltemetett katona közül három nem a román hadseregben szolgált

Egy az úzvölgyi katonatemetővel foglalkozó friss tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a román okmányokban név szerint is megemlített hét románnak tekintett, Úzvölgyén eltemetett katona közül három nem a román hadseregben szolgált, négyre vonatkozóan pedig egyelőre nem kerültek nyilvánosságra adatok.

A Nagy háború írásban és képekben blog Műhely rovatában szerdán közzétett Egy első világháborús katonatemető hányattatott utóélete című 27 oldalas tanulmány szerzője, Magyarosi Sándor hadtörténész a nyilvánosságra hozott magyarországi és romániai forrásokat összevetve próbálta tisztázni, hogy kik nyugszanak az úzvölgyi katonai temetőben.

A romániai Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) a június 12-én közzétett összegzésében arra a következtetésre jutott, hogy a temetőben nyolc ismert és három ismeretlen román katona nyugszik, az összegzéshez csatolt dokumentumokban azonban csak hét román katona neve szerepelt.

A hadtörténész szerint a román dokumentumokban név szerint megnevezett hét katona közül kettő a román források szerint is a magyar hadseregben szolgált, és egyiküket a magyar hatóságok magyarként vették nyilvántartásba. Egy románként megjelölt katona pedig oroszként szerepel a nyilvánosan elérhető magyar forrásokban. A tanulmány szerzője a nyilvános forrásokban nem talált arra vonatkozó adatokat, hogy a fennmaradó négy, románnak tekintett katona mely ország hadseregében harcolt.

További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön: a magyar honvédségben szolgált, de a román hatóságok által románként nyilvántartásba vett katonák etnikuma. Jogi szempontból azonban a 2003/379-es román törvény értelmében akkor is magyar katonáknak kell tekinti őket – állampolgárságuk, és a hadsereg alapján, melynek a kötelékébe tartoztak -, ha biztosan lehetne tudni róluk, hogy román nemzetiségűek voltak. A tanulmány a temető nemzetközi jellegét vizsgálva kitér arra, hogy a román hatóságok az 1928-as összesítésben 955 katona nemzetiségét/állampolgárságát rögzítették, közülük 794-et ők is magyarként azonosítottak.

A temetőben nyugvó magyar katonák tehát a román források szerint is 83 százalékát teszik ki az azonosított nemzetiségű katonáknak. A tanulmány egy a két világháború közötti román csendőrségi forrást idézve közli, hogy az Úzvölgyén eltemetett két olasz katona maradványait kihantolták, és más temetőben helyezték el. A tanulmány végén a szerző felvetette, hogy az efféle helyzetek kezelésére modellként szolgálhat a nyugat-európai példa, ahol az egykori ütközetek helyszíneit a hadszíntérturizmus szempontjait figyelembe véve rendezték, és a megemlékezések ma már az egykori ellenfelek közti megbékélést szolgálják.

Az úzvölgyi katonatemető ügye azt követően került a figyelem középpontjába, hogy Darmanesti (Dormánfalva) polgármesteri hivatala ez év tavaszán részben magyar katonák sírjain román parcellát hozott létre és ötven betonkeresztet állíttatott ismeretlen román katonáknak. A korábban magyar sírkertnek tekintett temetőt mindeddig Csíkszentmárton község gondozta. Az elnéptelenedett Úzvölgye település területét, melyen a temető is fekszik, mind Csíkszentmárton, mind Darmanesti a magáénak tekinti.

(MTI, nagyhaboru.blog.hu)