Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Colectiv-szindróma: tragédiák és haszonlesőik

Olyanfajta tragédia rázta meg Romániát, melynek társadalomlélektani hatásait leginkább a Colectiv tűzesettel lehet összevetni. Az analógia helyénvaló, mert akárcsak néhány éve, a caracali bűnügy hatására is láthatóvá vált a megrendült közbizalom az állam intézményeivel szemben, s az érzületi, de a problémamegoldással kecsegtető, racionalizált válaszreakciók is hasonlatosak – ha nem éppen azonosak. A tehetetlenség érzésétől fűtött, harminchat fokos lázban égő közvélemény (a közfelháborodás) célpontjává ismét a hivatalos szféra vált: a jogbiztonság hiánya, a politikai osztály, az állami bürokrácia rossz teljesítménye, az ott foglalkoztatottak cselekvési, szakmai és erkölcsi korlátai, valamint szorgalmukkal, hivatás- és küldetéstudatukkal kapcsolatos kételyek, sarkalatos vélemények – mind-mind a felszínre törtek. A két tragikus esemény a fenti attitűdök és vélemények igazolása – a valóság tragikus mintázata alátámasztani látszik igazságukat.

Hogy hova vezet ez a drámai és ellenséges közhangulat, a kóros bizalom- és legitimitásdeficit a román állammal szemben? Annak tükrében, hogy a tragédia és az abból táplálkozó „protestáns” közhangulat szagára fogékony politikai haszonlesők máris köröznek a tömegek képzelőerejét fogva tartó médiatérben arra következtethetünk, hogy – rövid távon legalábbis – van ki profitáljon belőle. Demokratikusan. Pl. Iohannis államfő, aki rezzenéstelen arccal állapította meg, hogy a gyilkoság oka, a hiba s felelősség a kormánypártok működtette „rendszerben” található (aminek államfőként ő persze nem részese); erre rezonálva (s azt túl is licitálva) a remény húrjain ezúttal is Cioloș-mester alkotott nagyot, aki – igaz meglehetősen vázlatosan –, de változásról, rendszerszintű újrakezdésről prédikált (meg elitcseréről, ami rá nyilván nem vonatkozik).

Persze, ezek a nyilatkozatok inkább csak a román nép politikai folklórját gazdagítják, mert az ellenzék konkrét javaslataiban a lóláb azért mégiscsak kilóg. Rövid moralizálás után mi mást, mint az erőszakszervezetek költségvetését bővítenék, azt sugallva: a tragédia azt is igazolja, hiba volt szűkíteni a titkosszolgálatok befolyását az államügyekre. Nahát.

Pozsony János Csaba

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás