Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Négy meccs, négy döntetlen, négy pont. Senki nem panaszkodhat, hogy elpotyoltuk, de nem is engedünk senkit csak úgy átgázolni rajtunk, de nem ám! A stadion kapujára kiírhatnánk jó, nagy betűkkel, esetleg rovásírással is: „Diószegi pityókáskenyérrel, pálinkával várunk! / Kürtöskalács és egy pont mindenkinek dukál nálunk.” Ha így folytatjuk, elnyerjük az ország rokonszenvét, Dorohoitól Calafatig mondják majd: nem rossz emberek ezek az ungurok, kedvesek, szelídek, elég ránézni Dimitrovra vagy Floresre.
Egy időben Marosvásárhelyen volt egy C-ligás diákfocicsapat. Meglepően jól játszottak, az őszi forduló után általában a feljutást biztosító első-második helyen voltak. De eszük ágában sem volt felkerülni, nekik fontosabb volt a diploma, na meg orvosnövendékekként tudták, mit jelent egy sípcsonttörés, márpedig a B-ligában ez mindennap megtörténhetett. Úgyhogy a tavaszi fordulóban nagylelkűen kiszolgáltak pontokkal bármilyen rászorulót, és így a hippokratészi eskü letétele előtt már ízlelhették, milyen édes a hálapénz. Mindenki szerette őket, közönség, ellenfél, csinilányok, főleg azok. Diploma is volt, pénz is, öröm is, csak jól kell tudni gazdálkodni a talentumokkal.
Komoly témára vonva párhuzamot, nem lett volna hasznosabb az RMDSZ részéről a legelejétől komolyan venni, hogy nem párt, hanem érdekvédelmi szervezet? Kijelenteni: román testvérek, ne várjátok, hogy mi a szocdemek mellé álljunk, hogy azok felfalják a liberálisokat, majd alkalomadtán fordítva. Zabálják fel egymást, ha jólesik, de nélkülünk. Nem kérünk politikai állásokat – miniszter, prefektus és a többi, de szakembereinket ajánljuk oda, ahol tudás és megbízhatóság szükségeltetik. Nem teszünk az asztalra románhergelő utópista követeléseket, de támogatunk bárkit – kormány, ellenzék, ONG – és bármilyen kezdeményezést, aki és ami jóindulattal van irántunk. Nem vesszük át a balkáni „lássuk, honnan fúj a szél” taktikát, de nem is leszünk senkinek a kapcája. Meggyőződésem, sokkal előbbre tartanánk a valós, hatékony helyi autonómia terén. Mert aki bizalmat nyer, idővel a többit is megszerzi. A szélkakasok azonban inkább nyikorognak, mint férfiasan kukorékolnak, míg egy komolyabb viharral lerepülnek a tetőről.