Átvert nép

Még az Iliescu-időkben Petre Roman azzal jött elő azzal, hogy az egész román ipar rozsdás gépekből áll. Ha ezt átadják a nyugatiaknak, akkor ezek korszerű berendezéseket hoznak, amelyekkel aztán megnő a termelékenység, nyugatiakat megközelítő béreket kaphatunk, az életszínvonal emelkedik. A nyugatiak aztán 1256 gyárat és üzemet vásároltak meg, amelyeket semmivé tettek, legjobb esetben eladták ócskavasként.

Következett egy demokratikusabbnak látszó kormányzás. A feléledő szeku, új nevén hírszerzés mozgásba jött arra az ígéretre, hogy több pénzt kap. A külföld is rábólintott, és következett a Constantinescu-éra. Egymás után zárták be a bányákat – ez lett a bányászjárások fő oka. Látva a nép zúgolódását, a hírszerzők is átpártoltak az Iliescu-csapat mellé, a Nyugat egy kis arany meg kőolaj reményében – hisz ekkor kellett az EU-ba jutásért sok mindent megígérni – megint hatalomra juttatta a szocdemeket.
Aztán jött a Băsescu tíz éve. Ez annyi törvénytelenséggel járt, hogy felsorolni is nehéz lenne. Már a kezdetben egy tettetett színpadi jelenettel, hazugsággal kezdődött minden, hiszen az addigi jelöltet, Theodor Stolojant (ál)betegség ürügyén lemondatták, s a mindenre képes Traian Băsescut tették helyébe. Adrian Năstaset azzal a mondattal tették félre, hogy két kommunista verseng a bársonyszékért. Az embereknek beadták, hogy az egyik kommunistább, mint a másik. Nem nehéz kitalálni, kire voksoltak.
Amikor kiderült, hogy emez is a diktatúra idejéből visszamaradt módszereket alkalmaz, lecserélték volna, ha a Nyugat engedi. Nem hagyta. Egy elvesztett népszavazást addig csűrték-csavarták, megint jogszabályt sértve, amíg vissza nem ültették a volt matrózt a bársonyszékbe. Egy állítólagos pénzügyi krízist kihasználva az emberek bérét csökkentették, de az ő ideje alatt írták alá az együttműködési szerződést az ügyészség és a hírszerzők között. Ilyen még a diktatúra alatt sem létezett!

Aztán következett Iohannis. Egy arrogáns német, aki bár román érzelműnek mondja magát, a nyugati nagyhatalmak kiszolgálója. Van, akinek a fát adta el, másnak az ócska fegyvereit vásárolta meg jó pénzért. A népnek beadták, hogy egy német hozza el számára a jólétet. Nem hozta. Nekünk meg, hogy a magyar jogokat megadja. Nem tette. Az érdekek nem ezt követelték meg tőle.