A vége megvolt, de hol az eleje?

Sokat gondolkoztam, milyen címet is adjak ennek a kis írásnak. Tényleg, mit lehet kezdeni olyan helyzettel, amikor valamiről tudod, hogy biztosan eljön, mert el kell jönnie, de halvány sejtelmed sincs arról, mikor is következik be.

Olyan az egész, mint amikor valaki bejelentkezik azzal, hogy a napokban meglátogatunk, s elkezdődik a készülődés, a készülés első hulláma egy-két nap alatt lefut, mert főleg ilyen melegben semmit nem lehet tartósítani, még a jókedvet sem, kezdődik minden elölről, lehet még kétszer is, s végül megjönnek a látogatók, csak beugrottunk hozzátok, mondják, s egy óra múlva szedik a sátorfájukat, otthagynak a tele hűtővel, az elnapolt vagy elmaradt kirándulással, a francegyemeg-ekkel. Nem tudom, rájött-e valaki, hogy mire is lövöldözöm ezekkel a mondatokkal.

Nem nehéz kitalálni: a tanévkezdésre célozgatok. Amióta tudom, mindig elkezdődött a tanév (a háború idején megkésve), de nem úgy, hogy az előző év végeztével ne tudták volna, mikor kell már megint megjelenni a szeretett vagy nem szeretett iskolában. Azért akadnak, akik örömmel fogadták volna a szeptember 15-i nyitást! Nyilván azok, akik jóformán még nem is mentek vakációra!

Bizony, a szakiskolások és pedagógusaik egy része július végéig vagy még tovább koptatta az iskolába vezető utat, számukra az előre hozott tanévnyitás a vakáció lefaragását jelenti. Persze, arra is kíváncsi lennék, hányan találnák el, hogy ezek a fiatalok tanultak valamit vagy sem a tűző nyári napok alkalmával. Nyilvánvaló, hogy elmentek az iskolába, mert a hiányzás akkor is hiányzás, ha a többiek, a kivételezettek már a lubickolást is megunták. Ezek a kétkezi munkára készülő, szinte azt írtam, kárhoztatott fiatalok mennek, nehogy igazolatlan hiányzás legyen, mert elmaradhat az államtól jutalomként kapott kétszáz lej. Jutalom azért, mert iskolába jár. Nem azért, mert tanul is. (Tisztelet a kivételnek, de ebből nem sok van!)

Tehát fel a fejjel, iskolakezdés valamikor lesz, a legújabb közlések szerint szeptember 9-én. Talán! S most, hogy jókora összeget levágtak az oktatásra szánt pénzekből, megkockáztatom a kijelentést: akkor járna igazán nagy haszonnal ez az iskolásdi, ha egyáltalán nem indulna be a tanév. Istenem, micsoda spórlás lehetne! Persze, a belügyesek, a képviselők, a rendfenntartók és más, a kivételezett nyugdíjasok előnyére!