A hajtás már inkább csapatépítő, mint vadászat
A sikeres ejtés okozta férfias örömökből elég kevés jut ma manapság a vadászoknak, d...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kissé tanácstalanul állt az élet elé Daczó Botond, miután képzőművészként érettségizett a Plugor Sándor Művészeti Líceumban, ám akkor az tálcán nyújtotta eléje a Sapientia egyetem hirdetésében rejlő lehetőséget. Ő ezt megragadta, így tájépítészként végzett Marosvásárhelyen. 2015-ben alapította meg a cégét Mike Botonddal. Kezdetben bármit elvégeztek, amit kértek tőlük, még gyomlálást is. Második évben már jöttek a komoly és szakmájukhoz illő megkeresések, és ha kezdetben három ásóval, két kapával rendelkeztek, ma már komoly szerszámparkjuk van több telephelyen.
A két Botond azzal bátorította a fiatalokat, hogy merjenek elindulni azzal, ami van, ott, ahol vannak. Nem hallgatták el, hogy menet közben is sok a tanulnivaló, ők sem tudtak az egyetem után öntözőberendezéseket, kerti tavakat építeni, de ma már büszkén állítják, A-tól Z-ig minden el tudnak végezni, ami a kerttervezés és kivitelezés témakörébe tartozik.
Bár a családban arra biztatták Józsa Gittát, legyen táncosnő, színésznő vagy nyelvész, és annak ellenére, hogy kezdetben ő maga is nyelvtudására akarta pályáját építeni, a családban felmerülő egészségügyi gondok az orvosi egyetem fele terelték. Hat év egyetem, 4 év szakosodási idő után tért haza Szentgyörgyre fül-orr-gégészként és fej-nyaksebészként a „ha tanulsz és befektetsz, miért ne itthon kamatoztasd” gondolatot forgatva.
– Tizenkilenc évesen én sem tudtam, merre tovább, de azt igen, hogy önálló akartam lenni, és a világból minél többet felfedezni – mondta Marzena, akinek szavait sok végzős magáénak mondhatná.
Ő Dániába került, ahol két dolgot tanult meg: hogy a nyelvek sok ajtót kinyitnak előtte, valamint hogy tisztelje és értékelje az emberek és kultúrák sokféleségét. Kényelmes életük volt, mégis lelkesen bólintott rá férje javaslatára, amikor azt mondta, költözzenek haza Szentgyörgyre. Nem bánta meg: a város biztonságos, nem érzi elveszettnek magát benne, az emberek pedig őszinték, nyitottak és segítőkészek, sokan beszélnek nyelveket. Munkahelyet mégis Brassó kínált neki, ott kamatoztatja angol- és németnyelv-tudását.
Máthé Kincső unszolására a „miért itthon?” témát is körbejárták a meghívottak.
– A szakmánk előtt jövő van, ha nem itthon kamatoztatjuk a tudásunkat, akkor nincs is értelme – véli Mike Botond.
– Tudtam, hogy tanulni megyek el – mondta Józsa Gitta. – Minden tudást nem kaphatsz meg ingyen, de mikor saját mindennapjaidat építed, minden megtérül.
Orvosi túlképzésről sem lehet szó, minden kollégája elhelyezkedett.
– Ha azt akarjátok, hogy gyerekeitek ne azon vacilláljanak, elmenjenek-e vagy sem, hazajöjjenek vagy sem, építsétek fel nekik a jövőt. Alapítsunk sok céget, teremtsünk sok munkalehetőséget – sommáztak a tájépítész mérnökök.