Bárki lehet megmentett és életmentő

Nagy visszhangra lelt, és élénk vitatéma lett a Sorina Pintea egészségügyi miniszter besztercei kijelentése, miszerint legkésőbb szeptember 15-ig az ország mindegyik megyei kórházának rendelkeznie kell olyan orvosi központtal, műtőteremmel, ahol átültetésre szánt szerveltávolításokat – illetve esetenként szervátültetéseket is – lehet végezni.

A miniszteri kijelentéssel kapcsolatban több sajtókérdésre is válaszolt András-Nagy Róbert, a sepsiszentgyörgyi székhelyű Kovászna Megyei Sürgősségi Kórház igazgatója, aki rámutatott, a létfontosságú kérdésnek nemcsak tárgyi, hanem eszmei vonatkozásai is vannak. Konkrétan: az agyhalál állapotában lévő személyek szerveinek eltávolítása és életmentő átültetése nemcsak eszközökön és infrastruktúrán múlik, hanem hatékony tájékoztatáson, tudatosító, felvilágosító kampányon is. A lakosság jelentős hányada nem tudja, nincs tisztában azzal, hogy előzetesen beleegyezését adhatja az átültetésre alkalmas belső szerveinek eltávolítására, kivevésére, amennyiben olyan helyzet adódik, amikor az önkéntes donor életét már nem lehet megmenteni, beállt az agyhalál.

Az alapelv szerint bárki potenciális életmentő lehet, ugyanakkor bárki részesülhet életmentő szervátültetésben. A „preleválásra” (szervkivevésre) utaló önkéntes felajánlás, beleegyezés az egészségügyi kártyákon is előzetesen megjelölhető. Hangsúlyozta, az általa vezetett háromszéki sürgősségi kórháznak már 6-7 éve van szervkivevésekre szakosított, berendezett, hivatalos működési engedéllyel rendelkező külön osztálya, amelyet tovább korszerűsítenek.

Elemzők és érintett egészségügyiek álláspontja szerint a szervkivevő kórházi osztályok zavartalan és hatékony működésének egyik alapfeltétele az, hogy szavatolják az érintett orvosok, asszisztensek stb. munkajogi, bérezési feltételeit, annál is inkább, mivel a már működő központokban a személyzet zöme önkéntesen, illetve túlórákban végezte a munkát olykor 12 vagy 24 órás ügyeletekkel.