Bodzacsárda

Szeptemberben is zajlik a madarak vonulása, sőt, ebben a hónapban nagy igazából a madárforgalom.

A gólyák nagy része már úton van, a fecskék gyülekeznek, nagy csapatokba verődnek a színpompás gyurgyalagok is. Csendben vonulnak a poszáták, füzikék. De más, közismert madár is hallgat ilyenkor: nem trillázik a mezei pacsirta, nem ver az erdei pinty, nem zsíroz a zöldike. Tavaszig kell várni, mikor újra felcsendül a jól ismert madárdal.

Tengelicek jellegzetes hangját itt-ott lehet hallani, van olyan pár, amelyeket fiókák követnek. Az is lehet, hogy el sem maradnak már a szülőktől, hanem csatlakoznak más pintycsapatokhoz, és közösen keresik fel a táplálkozási területeket. Út menti bozótosokat, bogáncskórókat. Szerencsésebbek napraforgótáblákra bukkannak, és azok közelében maradnak egész az aratásig.

Ha valaki kis időt szán reá, és elidőz egy napraforgó-parcellánál, találkozhat velük. A tarka tollú tengelic semmilyen más madárral nem téveszthető össze. Aki egyszer beazonosította, utána bárhol felismeri.
Feketén virít a bodzabogyó. A húsos termésnek nem tudnak ellenállni a madarak. Még a balkáni gerle is beveti akrobata tudományát néhány lédús bodzabogyóért cserébe.

Bodzacsárda működik nálam, több bodzabokrot is ültettem, gondolva a madarakra. Szeptemberben napi vendégeim a rigó, a rozsdafarkú, a barátka. Azonban ilyenkor vigyázni kell a kiterített ruhákra, mert a bodzabogyóval jól lakott madarak olyan színeset tudnak pöttyenteni, hogy az a ruhából többet nem jön