Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Sajnos a gyerekek kicsit sem voltak pózolós kedvükben, megnehezítve lelkes anyukájuk dolgát. Nem akartak mosolyogni, sem kicsit jobbra-balra állni. Nem akarták megfogni egymás kezét, szegénykéim csak hintázni szerettek volna, aztán fagyit enni. De nem volt mese, el kellett készülnie annak a Facebook-fotónak, hiszen a hintázó aranyos testvéreknél nincs cukibb a világon. Talán a hintázó cuki kiscica, de azzal mégsem álltak sorba fotózkodni.
Mosolyogtam rajtuk, nagyon aranyosnak véltem. Valószínűleg én sem leszek jobb anya, sőt. De valahogy mégis szúr a gondolat azóta is, ott, legbelül. Minket meghajtottak volna a hintán egyszer-kétszer, aztán mehettünk volna fagyizni, és az egészről nem készült volna egy fénykép sem, nemhogy egymás után tizenöt.
Azt már jó ideje felfedeztem, hogy mekkora hazugság-burkok vannak a Facebookon, Instagramon és társaikon. Mindenki csak mosolygós képet posztol, leginkább nyaralásról, finom ételekről, tökéletes sminkekről, hajakról, kiedzett hasizmokról. Nyilván, miért is mutatnánk meg ismerőseinknek, amikor egy átsírt éjszaka után, nyakig lefolyt fekete szemfestékkel kelünk ki az ágyból?
Csakhogy ez problémás. Azt hisszük, mindenkinek sokkal jobb, mint nekünk, mert nyaral, boldog, tökéletes élete van. Aztán mi is posztolunk, nem maradhatunk le. Elmegyünk kávézóba, hogy tudjuk megmutatni, milyen finom frappét engedhetünk meg magunknak. Az otthoni, kitört szélű, pöttyös bögre ugyanis nem mutat jól a képen.
De gyerekeinket normális belenevelni ebbe? Miért nem ásíthat manapság egy gyermek egy képen? Miért kell fülig érő mosollyal pózolnia? Nekünk nem lehet rossz napunk, oké, megértem. De őket miért fejlesszük kiskortól a hazugságra? Arra, hogy sose merje kimutatni, ha valami nagyon nem oké? „Mosolyogjál kicsikém, sokan látják majd a fészbukkon!”
Bartok Barbara