Irodalmi művek és események

Mostanában készül egy olyan irodalmi lexikon, amelyet ha majd fellapoz az érdeklődő olvasó, nem az ábécérendet követve, azaz hagyományos módon megszerkesztve talál szócikkeket írók életéről és munkásságáról, hanem egy meghatározott időszaknak (1956–2016) az évekre lebontott mérvadó irodalmi műveit és eseményeit veheti számba. Mondhatni, keresztmetszeteket találhat egy-egy esztendő egyetemes magyar irodalmát illetően.

1969 például az az év volt, amikor megjelent Méliusz József (1909–1995) mérvadónak számító műve, a Város a ködben című regény. Tehát éppen ötven évvel ezelőtt…

Egy hányatott sorsú, mintegy harminc éven keresztül elfekvő regényről van szó, lévén, hogy megírásának idejét 1938–40-re teszi Méliusz, de a második világháború éveiben vezetett naplója tanúsága szerint művén 1940 után is dolgozott. Tulajdonképpen a Város a ködbent tekintette első igazi írói próbájának, talán igazi írói indulásának is. Megjelentetésére többször tett kísérletet, de a háborús viszonyok, majd a hatalom- és rendszerváltások, valamint az általa elszenvedett börtönévek (1949–55) ebben megakadályozták, sőt még az 1960-as évek elején is továbbélő dogmatikus-voluntarista irodalompolitika sem kedvezett a kiadásnak. Így csak az ideológiai olvadás éveiben jelenhetett meg a Város a ködben.
A könyvnyomtatásnak abban az „ólomkorszakában” rendszerint szerepelt a könyvek kolofónjában a nyomdai munkálatok megkezdésének dátuma. Jelen esetben ez 1969. május 10-ére esett, magának a kötetnek az elkészültét pedig a Bukarestben működő Ifjúsági Könyvkiadó egyik szerkesztőjének a szerzőhöz írt leveléből tudjuk, ami 1969. június 25-én történt meg.

Érdekes adalék lehet a könyv gyors fogadtatását illetően, hogy július 4-én Veress Dániel Sepsiszentgyörgyön keltezett levele már azt tudatja a szerzővel, hogy el is készült a regény rövid recenziója az Igaz Szó részére (ugyanő a Megyei Tükör augusztus 30-i számában is könyvajánlót közöl!), Budapestről pedig augusztus 21-én Gyergyai Albert küldött képeslapot a Bukarestben élő Méliusznak, köszönettel nyugtázva a könyv vételét. Az viszont már irodalomtörténeti jelentőséggel bír, hogy augusztus 10-én a Magyar Rádió Kossuth adóján Béládi Miklós a Méliusz-mű jelentőségét és helyét is meghatározta, a regényt, „irodalomtörténeti számontartásra érdemes alkotás”-ként minősítve, műfajtörténetileg pedig a két háború közötti romániai magyar próza jelentős művének tekintette, minthogy – mondotta –: „Társadalmi hitelességnek és költészetnek ritka találkozása ez a regény.”

A regénybe foglalt események előadásának rendje a történelmi kronológiát követi (1914–1918–19), de minthogy az emlékezés módszerén alapul a mű, ez az egyenes vonalú történetvezetés meg-megtörik. Az események elbeszélése kiegészül az emlékezet, illetve a ködbe vesző múlt mélyrétegeinek a feltárásával. Indításként az elbeszélő családjának és a városnak, jelesen Temesvárnak az első háborús napját idézi fel, a végpont pedig egyben a magyarság és Európa huszadik századi történelmének is fordulópontjaként jelenik meg a regényben: a román hadsereg, érvényt szerezve a trianoni döntésnek, bevonul a „ködbe, esőbe fúlt városba.”

Bizonyos tekintetben önéletrajzi fogantatású mű a Város a ködben, amelynek egy igen fontos epikai vonulata – sajátos nézőpontból alkotott kor- és kórrajz mellett –, a modernség jegyeit magán viselő fejlődés-, illetve nevelődési regény igényeinek tudatos vállalását is magába öleli. Az író belülről, személyes történéseken keresztül mutat be egy politikai összeomlást, valamint a társadalom tektonikus mozgásait, amit az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban maradt magyarság megélt, a Trianon-traumát, még pontosabban azt, hogy miként jutott erre a végpontra a magyarság. Ezt az írói törekvését jelene, a két világháború közötti kisebbségi helyzet határozta meg, s hogy ezt megértse, a kisebbségivé válás gyökeréig hatol az emlékező-értelmező alany, s ezt ama politikai-társadalmi összeomlást közvetlenül megelőző évek úri-katonai, illetve polgári bűnösségében keresi, azokban az években, amikor „megroppant egy biztosnak hitt világ talaja”.

Bár a megírás idejét tekintve a Város a ködben a két világháború közötti irodalom része, de késői megjelenése alapján valójában az 1968-as „tavasz” által is meghatározott, Romániában születő magyar irodalmi megújulás egyik fontos eseményének kell tartanunk