Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Székely Hírmondó augusztus 31.-ei számában, a 8. oldalon megjelenő, Nem mindenki cserél bugyit című cikk kapcsán osztanám meg gondolataimat. Az írás egy, az Egyesült Államokban készült felmérést taglal. Az érintett téma intim, úgy vélem, nem újságba való.
A családomban ötön voltunk testvérek, a szülők és nagyszülőkkel összesen 9 személy ült az asztalhoz, naponta háromszor. Az 1941–45 közötti háborúban az volt a jelszó, hogy mindent a frontra, a hadseregnek, és bizony örültünk, ha egy rend fehérneműnk lehetett (ha anyánk mosott, főleg télen egész éjjel tüzelt a kályhába, hogy reggel tiszta és száraz alsóneművel mehessünk iskolába).
Akkoriban falun sok esetben nem hordtak a nők vagy akár a gyerekek fehérneműt. Mi Szent György napjától Szent Mihály napjáig mezítláb és rövidnadrágban, egy szál kenderingben jártunk dolgozni a mezőre kapálni, kaszálni és ősszel a pityókát és répát betakarítani. Cipőt vagy bakancsot vasárnap húztunk a lábunkra, hogy maradjon őszre iskolába menni. Ha egy ilyen nagycsaládos asszony napi munkáját, feladatait kellene leírni, kisebb kiadvány lenne belőle. Anyámat soha nem láttam aludni, mert este ő volt az utolsó, reggel pedig az első felkelő, hajnali 5 óra felé.
Gúzs Sándor, Sepsiszentgyörgy
Nem beszélve arrol,hogy nem szedték marék szám a nyugtatókat.