Rendteremtő kollázskiállítás

Bár már a 19. századtól kezdik alkalmazni, a kollázkészítésnek a kortárs művészetben, azaz a Pulzarton is létjogosultsága van. Benedek Levente színházközeli emberként – huzamosabb ideig a temesvári Csíki Gergely Színház grafikusa volt – 15 évig gyűjtögetett plakátokat, szórólapokat, belépőket, amelyekhez személyes kötődése volt. Ezek a Tamási Áron Színház előterében kiállított kollázsokban születtek újjá.

Hirdetés

Tükörcserepek, amelyekben felvillan a múlt, emlékek, élmények, amelyek felbukkannak egy új teremtéstörténetben. Egy kutatás szerint ugyanis az agy csak töredékeket, információrészleteket tárol, ezeket az előhívás során rendezi újra összefüggő egészekké. De már nem a lineáris valóságot látjuk, hanem – ahogy a kiállítást méltató Ungvári Zrínyi Kata művészettörténész fogalmazott – egy belső rend szerint újraalkotott kompozíciót, mely nem szűnik meg plurálisnak lenni. Legyen barokk festményre hasonlító kollázs vagy történelmi jelenetet sugalló kép, sikerül neki a káoszból egy új világot teremteni.

Ehhez viszont kell a néző is, aki erre a rendre éhesen lép a kollázsok elé.
A kiállítás hangulatához még hozzátett a Kónya Ütő Bence által „behangolt” tér: a technológia is segített, a térben mozgó emberek generáltak hangmintákat.