Az elégedetlenkedőknek

Olvasom a rengeteg szánalmas kommentet a szörnyű csalódottságotokról a csíkszentsimoni ügy kapcsán… Tényleg? Életedben nem csalódtál még ekkorát? Hát adj hálát Istennek! Mázlista.

Undorító, ahogyan kifordultok magatokból, mert nem úgy alakult valami, ahogy azt elképzeltétek. De már előtte két nappal elkezdődött, már akkor láttam, hogy baj lesz, amikor nem csak férfiak, de nők is ország-világ előtt felháborodva és már idő előtt felhőbörödve szidták a „szemeteket”, mert a korlátlan italfogyasztást állítólag 6 üveg sörre csökkentették/fő… Hat üveg… Nahát, ez tényleg disznóság.

Akarva-akaratlanul is láttam tegnap szinte minden ismerősöm Facebook-bejegyzését a téma kapcsán, érdekes módon a kulturáltabbja jól elvolt, mosolygott, elégedett volt. Ez az a réteg, amely az élet más területein is pontosan ilyen elégedett, boldogan él a családjával és barátaival, halad és fejlődik.

És akkor ott van a másik kategória, a folyton elégedetlen, szitkozódó, irigy, az, aki gondolkodás nélkül bemocskol bárkit, legyen szó cégről, politikusról vagy bármilyen személyről, lehetőleg közülünk valóról (!), aki kicsit is mer és tud fejlődni, újat mutatni, másként öltözködni, másként gondolkodni. Ezek ugyanazok az emberek, akik esténként valamelyik kocsma teraszán összeülve ócsárolnak szinte mindenkit, aki épp nincs jelen, nem számolva ennek súlyával. Ezek azok az emberek, akik választási kampányok idején büszkén, emelt fővel kürtölik szét, hogy még azért se szavaznak magyar politikusra. Ezek azok az emberek, akik alig várják, hogy lecsaphassanak, akik minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák, hogy közülünk bárki is felemelkedjen… És holmi kolbászért meg sörért rögtön bosszút esküsznek és kimutatják igazi arcukat…

Maradok tisztelettel a pozitív gondolkodású és jó emberek iránt. A többiek meg…

Szilveszter Zsuzsanna (honlapunk Véleményfaláról)