A politikusok és az ügyészköztársaság

A romániai politikusoknak (párttól függetlenül) első és a legnagyobb gondjuk a hazai börtönök modernizációja és az elítéltek kegyelemben való részesítésének törvénye. Emberileg érthető is, hiszen politikusaink nagyon lopósak, nagyon visszaélőek a hatalmukkal, nagyon hanyagon közvagyonkezelők, és könnyen lehetnek börtöntöltelékek. Gondosak a jövőjükért. Így érthető, hogy miért élvez körükben elsőséget a tematika. De hát tisztelt politikus urak és nők, az iskolák, a kórházak, az utak stb. modernizációja nem érdekli önöket, azokat nem kéne európenizálni? Egy szubszaharai, törzsi ország állapotát tükrözik, nem lehet európainak nevezni.

A politikusaink igyekezete logikus és érthető: a lopott holmikból az igényesebbek külföldön iskoláztatják gyerekeiket, az igénytelenebbek sehol, elég diploma a gyerekeik számára a lopott pénzük. A politikai befolyásuk által összeharácsolt pénzükből külföldi kórházakban kezeltetik magukat és családjukat, légi utakon közlekednek, a földön közlekedjen az alattuk való nép.

Az összes politikus torkaszakadtából üvölti, hogy nem szeretne ügyészköztársaságában élni. Én ügyészköztársaságban szeretnék élni, mert engem nem zavartak az ügyészek se az átkosban, se a még átkosabban: mert nem loptam, nem sikkasztottam, nem éltem vissza hatalmammal, nem erőszakoltam meg a közvagyont, nem voltam „vállalkozó” és politikus is, vagy fordítva, egyszerű, becsületes szakember voltam. Ha egy politikus lop, sikkaszt, visszaél hatalmával stb., és elcsípik a szervek, akkor politikai üldöztetést kiabál, holott csak közönséges köztörvényes bűnöző, mint a zsebtolvajok. Ők is a zsebemből lopnak, csak közvetetten, a politika piszkos kezeivel.

Dr. Toducz Endre, Marosvásárhely