A bizalmatlansági indítvány

Hosszas habozás után tegnap benyújtotta az ellenzék a bizalmatlansági indítványt a kormány ellen. Ez az első eset az 1989-es eseményeket követően, hogy valós esélye van annak, hogy ez át is menjen. A Szociáldemokrata Párt (PSD) mellől ugyanis kihátrált a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE), és ezzel odaveszett a 2016-os választásokon nyert kényelmes parlamenti többség.

Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a bizalmatlansági indítvány valóban át is megy. A román parlamentben ugyanis szinte bárkit meg lehet kilóra vásárolni, csak ígérni kell neki pénzt, paripát, fegyvert – párthűséggel csak az RMDSZ-t lehet „vádolni”. A magyarság parlamenti képviselői egyébként már a válság pillanatában javasolták, hogy sürgősen be kell nyújtani az indítványt, mert az idő a kormánypártnak dolgozik. Az ellenzék azonban kivárt. Nem világos, hogy azért-e, mert nem volt elég támogatói aláírása, vagy más okból. Óriási leégés lenne ugyanis, hogyha ilyen körülmények között sem tudnák megbuktatni a kormányt. Ennél nagyobb katasztrófa már csak az lenne, ha sikerülne leváltani a PSD-t! Se perc alatt kiderülne ugyanis, hogy a magukat az ellenzék vezéreként feltüntető liberálisoknak még csak elképzelésük sincs arról, hogy mihez kezdjenek a hatalommal. Nemhogy kiforrott kormányprogram, de még egy vázlat sincs arra, hogy szerintük merre van az előre. Márpedig, ha nem sikerül kierőszakolniuk egy előrehozott választást (amit aligha fognak ellenzéki partnereik támogatni, hiszen nekik jól felfogott érdekük, hogy a PSD után a PNL is belebukjon a kormányzásba), nekik maguknak kell átvenniük a kormánybotot, ami – enyhén szólva – nem hálás feladat. Ha ugyanis az egy év múlva esedékes parlamenti választásokig csak az egytizedét megvalósítják az évek óta demagóg módon hangoztatott intézkedéseiknek, akkor a PSD jó eséllyel ismét a földbe döngöli őket a „rendes” szavazáson, hisz emlékezzünk: még ennyi idő sem telt a között, hogy Victor Pontát elzavarta a népharag, majd a PSD simán nyert a választáson.