Aljaságok

Ami nem összetévesztendő az aljassággal! Azt mondják: sok beszédnek sok az alja, de tudvalevőleg a kivétel erősíti a szabályt! Nagy melegben a söröskancsó aljával szembenézni nem egy felemelő pillanat, ugyanakkor a tányéron a disznó hasának jól megpirult aljával, már annál inkább.

Márpedig a nagy mennyiségű vizes hó által derékba tört fűzfától a virágzó meggyfáig jutottunk egy hét alatt, olyan hőmérsékleti értékekkel, amelyek ugyancsak megkívánnák a jéghideg italokat. Előtte, közben és utána meg nem árt enni sem.

Például sült hasaljakat. Melyek fokhagymás, mustáros pácból még nagyobb pácba kerültek, mármint, ha egy 200 fokos, igen forró, szűk helyet annak nevezhetünk. Egyébként, ha csak egészségileg akartam volna ártani neki, akár egy szoláriumtepsibe is fektethettem volna, de itt nem csak a bőrpirulás volt a cél.

Indultak utána gombafejek is, túróval és szalonnával, ha már lúd (disznó), legyen kövér alapon. A krumplipüré meg az amúgy saját kerti hagymák zöldjével gazdagodott, színben és ízben egyaránt. És, végül egy őszinte, szívből jövő ajánlás (Áprily után, szabadon): fogyasszunk céklát, a virulás vörös varázsát, egészségünk védőbástyájának e fontos őrzőjét. Úgy érzem, fizikai erőnlétem hanyatlásnak indult (a szellemit meg ne firtassuk!), ezért ma tányérra került. Hadd frissüljek!

SzakÁ(rus) Cs(illa)